Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.

DIÓSZEGI ISTVÁN Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt 1883 -1895* A közös minisztertanács elé kerülő konkrét ügyek kapcsán számos alkalommal merültek fel közjogi vonatkozású kérdések, és ilyenkor az osztrák—magyar államjogi viszony mindig beható eszmecsere tárgya lett. így volt ez például a közös aktívák ügyében, amelyeket magyar részről igénybevehetőnek véltek a rendkívüli katonai kiadások fedezésére, osztrák részről viszont ellenezték, ugyanígy a magyar népfelkelő lovas-századok felállítása kapcsán, ahol a közös költségvetés felhasználhatóságát illetően oszlottak meg a vélemények

1

, de még a véderőtörvény megújítása alkalmával is, amikor az uralkodó emelt kifogást a tervezetben előforduló „két államterület" (beidé Staatsgebiete) kifejezés ellen.

2 Az eltérő értelmezésekből fakadó nézeteltérések nehezítették, sőt nemegyszer egyenesen meggátolták a közös álláspont kialakítását és ezzel a szóbanforgó konkrét ügy elintézését. A hadiszolgálmányokra vonatkozó törvény ügye azért húzódott el évekig, mert a két kormány nem tudott megegyezni abban, hogy a kártérítéssel foglalkozó bizottság a közös hadügyminisztérium, avagy a két honvédelmi minisztérium kebelében működjék

3

, a lóállítási törvény ügye pedig azon futott zátonyra, hogy a magyar kormány a lovak számának kiderítésében nem ismerte el a közös hadügyminisztérium közegeinek illetékességét.'

1 Voltak azonban olyan esetek is, amikor a közjogi vonatkozás nem valamiféle konkrét ügy járulékaként került a közös minisztertanács elé, hanem mint olyan, önmagában volt a tisztázás tárgya. A boszniai-hercegovinai csapattestek magyarországi tartózkodása A megszállt tartományok számára 1881. november 4-én ideiglenes véderőtörvényt léptettek életbe, amely a Monarchiában érvényes véderőtörvény mintájára az általános hadkötelezettség elvein alapult.

5 A véderőtörvény előkészítésének időszakában Haymerle közös külügyminiszter, úgyszintén a két miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy a sajátos feltételek között élő két tartományban az általános hadkötelezettség bevezetése kiszámíthatatlan következményekkel járhat

6

, és aggodalmuk megalapozottnak bizonyult. A meginduló sorozások következtében Hercegovinában és Dalmácia déli részén felkelés robbant ki, és a véderőtörvény életbeléptetése után alig két hónappal egy, az uralkodó elnöklete alatt ülésező konferencia már a felkelés elnyomására irányuló intézkedésekkel volt kénytelen foglalkozni.

7 A pacifikáció végül speciális hitel igénybevételével

8 és a csapatok megháromszorozásával 1882 áprilisára sikerült^, * A szerző a tanulmány elkészítéséhez szükséges külföldi levéltári kutatásokat az OTKA támogatásával végezte. 3