Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - MÉRLEG - Bán Péter: Gazdaságtörténeti tanulmányok. Zalai gyűjtemény 34. Zalaegerszeg, 1993 / 90–93. o.

Gazdaságtörténeti tanulmányok Szerkesztette: Kapiller Imre. Zalai Gyűjtemény 34. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1993. 287 p. A Zalai Gyűjtemény, amelynek sorozatát Simonffy Emil indította 1974-ben, Gyimesi Endre megyei levéltárigazgatósága idejére is szerencsésen fennmaradt. A 34. szám az elődök pozitív koncepciójára építve tematikus: megjelentek már „Régészeti tanulmányok" (1977), „Művelődéstörténeti tanulmányok" (1990), s 1994-re a gazdaságtörténet is megérett egy önálló kötetre. A kiadvány tartalmát valószínűleg pontosabban körvonalazná egy másféle cím; pl. Gazdaságtörténeti tanulmányok a Dél-Dunántúl területéről (a 16—20. században), de a címrövidítés semmit nem von le tényleges értékéből. A szerkesztői alapgondolat ugyanis legelső (tartalomjegyzékre) pillantáskor világos: az első három dolgozat a Zala megyében mérvadó köznemesek, a negyedik-ötödik az arisztokrata nagybirtokok, a hatodik-hetedik-nyolcadik az áru- és pénzpiaci viszonyok kérdésköreit vizsgálja. A témák szerinti felépítés szerencsés módon ötvöződik a kronológiai renddel, s az utóbbi elv alapján sorolódhatott a kötet végére két tanulmány. Bükéi Irén nyitó írása máris rendszeres gondolat- és elemzésmenetet nyújt. A 16. század országos összképének előrebocsátása után a Csány család genealógiai összeköttetéseivel ismertet meg bennünket röviden. A főhős Csány Ákost mint élvonalbeli szervitort mutatja be azután, többsíkú megvilágításban: ő a Nádasdy család személyes ügyintézője, kanizsai katonai-gazdasági gondviselője (praefectus). Javadalmazásának módjait, birtokügyeit éppúgy pontosan figyelemmel kísérhetjük, mint értékfelhalmozási mentalitását. A szerző összegzése a feltárt adatok elemzéséhez képest túl szerény: egy nem „homo novus"-ként, de szívósan, nem vármegyei szamárlétrán, hanem szervitori státusok révén felemelkedő bene possessionatus nemes átlagos típusaként aposztrafálja. Ennél talán több is van Csány Ákos személyiségében összesűrítve, pl. Kanizsa katonai parancsnokaként olyan információs hálózatot épített ki, amely — tehát — nem Zrínyi Miklós vagy Batthyány I. Ádám találmánya a következő században. Az első közlemény a primer források közül főként hiteleshelyi anyagra építkezett, a második — amely a 18. század végén Deák László vagyoni viszonyait és gazdálkodását célozta meg (Turbuly Éva) — leginkább vármegyei intézményes iratokra és jegyzőkönyvekre támaszkodott. A tanulmány első része a Deák família genealógiáját teszi a korábbinál világosabbá (anyakönyvi adatok bázisán); igazán kár, hogy a hivatkozott melléklet mellőzi a családfák közlési szabályainak egy részét. A tanulmány rendkívül adatgazdag, s nyíltan veti fel a család egyes ágainak gazdagodási avagy elszegényedési periódusainak megokolási problémáit. A közölt inventáriumok könyvtári anyagának elemzéséből következtet a család iskolázottsági szintjére, továbbá e téren is, valamint egyéb leltárba vett mobi90