Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1–2. Bp., 1992–1993 / 79–83. o.

zító jellegűek. Az olvasó tájékoztatása érdekében jó lett volna a szakirodalom következetes közlése. A mutató hiányát részben pótolja a részletes tartalomjegyzék. A dokumentumok ismertetése elsősorban a tematikailag összetartozó forrásokra terjed ki, ami persze nem zárja ki, hogy egy-egy dokumentumra konkrétan is felhívjam a figyelmet. Az Igazságügyi Minisztérium államtitkára levélben kéri a belügyminiszter segítségét a politikai rendőrség túlkapásai ellen. A népügyészek, az államügyészek és a bírák letartóztatása az Igazságügyi Minisztérium engedélye nélkül „. .. az igazságszolgáltatás tekintélyét súlyosan sérti, a népbíráskodást pedig valósággal megbénítja." Feri Sándor, az MKP főtitkárságának jóváhagyását kéri a Demény-ügy tárgyalásának megszervezésére. „A vádirat elkészült ugyan, de az nem megfelelő. Intézkedni fogok, hogy az megfelelően kiegészítessék... Az ügyész szerepét egy erélyes kebelbéli ügyésszel kell elláttatni, akit én kellően instruálnék. Ilyen módon egy közönséges rendőrspicli elleni per keretébe szorulna az eljárás és egy 5—10 év közötti szabadságvesztés büntetés kiszabásával a bíróság nem csinálna belőle mártírt... Kérem a Főtitkárság utasítását, intézkedhetek-e a fenti értelemben a tárgyalás kitűzése iránt." A gyömrői gyilkosságokban közreműködő rendőrök — MKP tagok — ellen ügyészségi vizsgálat indul, ezért Farkas Mihályhoz írt levélben az MKP egyik vezető jogásza javasolja „... ezeket a rendőröket sürgősen távolítsák el távoli országrészbe ... gondoskodjanak a rendőrség útján arról, hogy a rendőrség a nyomozólevelek alapján ne találhassa meg a rendőröket." Közlésre kerül Szekfű Gyula és Kosáry Domokos vallomása a Hóman Bálint elleni bűnperben. Közlésre kerül a Népbíróságok Országos Tanácsa Szombathelyi Ferenc, volt vezérkari főnök perében hozott ítélete. Mindszenty József hercegprímás a miniszterelnökhöz írt levelében megkérdőjelezi a népbíróságok jogszerűségét: „...ezen népbírósági rendeletekben olyan jogelveket találunk lefektetve, amelyek minden népek és nemzetek, minden korok és idők sarkalatos büntetőjogi elveivel homlokegyenest ellenkeznek ... Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy a népbíróságok által hozott halálos ítéleteket megnyugvással végrehajtani nem lehet, és az ezer és ezer meghozott hosszú időtartamú szabadságvesztésre szóló büntetések is revísióra várnak." A Rajk-per, illetve mellékpereinek több dokumentuma olvasható a kötetben. így N. H. Field lefogásáról és szerepéről; dr. Szőnyi (Hoffmann) Tibor és társai, a „svájciak" ügyéről; Rajk László letartóztatásáról és a „kémügyről"; Zivko Boarov és Lazar Brankov szerepéről. Közlésre került a külföldi érdekeltségű Standard Villamossági Rt. államosításához lehetőséget teremtő, több ügyből álló gazdasági koncepciós per néhány dokumentuma. Egyházpolitikai témában és Hamvas Endre csanádi püspök ügyében született jegyzőkönyvek is bekerültek a kötetbe. Figyelmet érdemel dr. Décsi Gyula igazságügyi miniszter utasítása a magzatelhajtás ügyekben a büntetőeljárás szabályozásáról. J. Kaljonov és N. Ricskov, szovjet igazságügyi tanácsadók Rákosi Mátyás számára jelentést készítettek az ügyészségek munkájáról. Következtetésük: az ügyészi szervek munkáját gyökeresen meg kell javítani, szervezetét pedig át kell alakítani. A tanácsadók javaslatára került sor a Legfőbb Ügyészség felállítására, majd a Különleges Ügyek Osztálya megszervezésére. Összefoglaló jelentések születtek a letartóztatottak, internáltak és katonai elítéltek várható létszámváltozásáról; a bírósági ügyekről; a szabadlábra helyezettek ellenőrzéséről; a letartóztatottak számáról. Közlésre került az MDP KV határozata a politikai elítéltek ügyeinek felülvizsgálásáról. A fontosabb politikai ügyekben elítéltek száma 168, ebből 26-ot kivégeztek, vagy meghalt a börtönben. Az egyéni ügyek száma — amelyeknek többsége minden valószínűség szerint katonai jellegű volt — néhány százra tehető; idetartoznak a szo80