Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - MÉRLEG - Sebők Ferenc: Ludovicus Tubero: Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Szeged, 1994 / 94–95. o.

LUDOVICUS TUBEttÖ Kortörténeti feljegyzések (Magyarország) Közreadja: Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 4. kötet. Szeged, 1994. 403 p. A Szegedi Középkortörténeti Könyvtár kiadványaként látott napvilágot Ludovicus Tubero, a jeles dalmát humanista történetíró, kortörténeti feljegyzéseinek Magyarországra vonatkozó részeit tartalmazó kötet. A 15—16. századi történelmünkkel kapcsolatban számos értékes adatot tartalmazó mű nem ismeretlen a kutatók előtt, a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség azonban most veheti először kézbe a könyvet magyar nyelven. A szerző 1459-ben született előkelő raguzai (Dubrovnik) patrícius családból. Helyi tanulmányai után Párizsba ment, ahol filozófiát és teológiát tanult az egyetemen, valamint megismerkedett az egyházi- és világi joggal is. 1484-ben belépett a bencés rendbe, és a Raguza melletti Szent András szigetecske kolostorába vonult, ahol 20 évet töltött el. Később a visnjicai Szent Jakab kolostor apátja, Raguzában pedig püspöki helynök volt 1527-ben bekövetkezett haláláig. • Tubero élénk figyeléiijmel kísérte a korabeli Magyarországon zajló eseményeket. Ezt megkönnyítették magyarországi kapcsolatai: Frangepán Gergely kalocsai érsek és Bánffy Bernát bácsi főesperes mellett baráti viszonyban állt Váradi Péter érsekkel is. Tubero műve 11 könyvben tárgyalja az 1490 és 1522 közötti eseményeket. Érinti Itália, a Német-római Birodalom, Lengyelország, a Török Birodalom, és természetesen a délszláv térség történéseit. Ezek mellett művének csaknem fele (5 könyv) Magyarországgal foglalkozik, ami azt jelzi, hogy a szerző Raguza sorsa szempontjából döntő jelentőséget tulajdonított Magyarországnak. Az első 4 könyv az 1490 és 1492 közötti évek történetét tárgyalja igen nagy részletességgel. Az 5. könyvet az 1493—96 közötti evek magyarországi történéseinek szentelte a szerző, belefoglalva Raguza történetét, és néhány érdekes korabeli epizódot. Az ezután következő könyvekben csak egyes fejezetek foglalkoznak magyar vonatkozású eseményekkel pl. különböző harci cselekményekkel a magyar—török határnál, a Dózsa-féle parasztháborúval stb. A 11. könyv ismét teljes egészében magyarországi eseményeket mutat be, kiemelt jelentőséget tulajdonít Nándorfehérvár 152l-es ostromának, majd művét a 12. fejezettel zárja, amelyben X. Leó halálának körülményeiről, IV. Adorján pápává választásáról, és néhány magyarországi eseményről olvashatunk. Tubero később folytatni kívánta művét, erre azonban ismeretlen okok miatt nem került sor. Tubero feljegyzése első felének megírásakor valamilyen írásos történeti művet használt forrásként, talán éppen Bonfini munkáját, de ez nem bizonyítható. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Tubero is éppen az 1496-os évnél hagy fel a rendszeres és részletes előadásmóddal, akárcsak Bonfini. Szemlélete viszont szöges ellentétben áll Bonfiniéval, aki Mátyást és Ulászlót egyaránt dicsőséges uralkodókként ábrázolja. Talán éppen magyarországi barátainak ösz94