Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Dóka Klára: A katolikus egyházi levéltárak segédletei és azok továbbfejlesztésének lehetősége / 47–53. o.

1. Feltétlenül hasznos és célszerű munka a részletes, feltáró mutatók, katalógusok készítése, ahol mód van rá, a modern számítástechnika alkalmazásával is. 2. Az alakuló vagy újjászerveződő szerzetesi levéltárakban induláskor meg kell alapozni az irattárat, mely később levéltárként is funkcionál. Nem vitatva azt, hogy célszerű átvenni az állami levéltáraktól az eddig oda menekített iratanyagot, sokkal fontosabb a kallódó dokumentumok felkutatása, sőt sorrendben az iratkezelés jelenlegi rendjének kialakítása, az irattározás, őrzés megszervezése előzi meg a többi feladatot. A rend megszüntetése előtt keletkezett iratokat célszerű a folyó irattártól megfelelően elkülöníteni. Ha nincsenek ilyen iratok, meg kell határozni, mi történjék 5—10 év múlva a most keletkezett dokumentumokkal. Bár minden rendnek joga, hogy saját levéltárat hozzon létre, kérdés, a mai viszonyok között ez mennyire célszerű. A modern technika lehetővé teszi az információ áramlást az iratok helyi őrzése nélkül is, így elképzelhető például, hogy a kisebb szervezetek iratai a nagyobb rendekhez vagy a püspöki levéltárakba kerüljenek. 3. A levéltárak 1950 előtti iratairól ma már nem készülnék új alapleltárak, a raktárak rendjét is rögzítő csomójegyzékek azonban nem veszítették el jelentőségüket. Ezek folyamatos készítése — akár külső munkaerő igénybevételével — a továbbiakban is kívánatos. A munkát irányító levéltárosnak azonban ügyelni kell arra, hogy az ilyen segítséggel végzett rendezés minden esetben dokumentálva legyen. Akár ideiglenes jelleggel, akár végleges és pontos adatokkal mindig készüljenek raktári jegyzékek, és különösen az új és régi segédletek összefüggéseinek rögzítésére fordítsanak gondot. 4. Végül, de nem utolsósorban igen fontosnak tartjuk a korábbi évtizedekben készült különböző segédletek publikálását és közkinccsé tételét. Az 1950-es években készült tartalmas alapleltárak és csomójegyzékek felhasználásával — bizonyos ellenőrző rendezés után — belátható időn belül mód lenne repertóriumok készítésére is. Alapvető feltételnek kell tekinteni ez esetben, hogy — e segédlet lezárt, már nem gyarapodó és nem selejtezhető anyagról készüljön, — a közölt adatok ne sértsék a személyiségi jogokat, — alakuljon a raktárban olyan rend, hogy a gyűjtemény kezelői a repertórium alapján kért iratokkal a kutatókat kiszolgálhassák. A segédletek továbbfejlesztésre vonatkozó ötletek, javaslatok sorát még hosszan folytathatnánk. Első lépésként azonban mindenképpen annak felhasználására és megmentésére kell törekedni, amit kemény munkával elődeink létrehoztak. JEGYZETEK 1 1993. október 5-én az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ a levéltárosok számára tanácskozást rendezett. Jelen összefoglalás az itt elhangzott előadás szövegén alapul. 2 Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban. = Levéltári Híradó 1956. 1. sz. 48—56. p. Veres Miklós: Egyházi szaklevéltáraink öt éve 1969—1974. = Levéltári Szemle 1975. 1. sz. 167—177. p. Kisasszondy Éva: A magyarországi egyházi levéltárak helyzete. = Levéltári Szemle 1982. 1. sz. 31—38. p. Kiss Mária: Az egyházi levéltárak szakfelügyeletének tapasztalatai.. = Levéltári Szemle 1989. 3. sz. 3—10. p. 52