Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - HÍREK - Rádyné Rácz Katalin: "A (vár)megye az igazgatásban". Levéltári napok Budapest Főváros Levéltárában, 1994. október 7–8. / 104–107. o.

a megyei szervezet átalakítása 1848-ban „ideiglenesen" történt, még elnevezésében is. A megyék megyei hatóságként működtek tovább, területükön a választókerületek beosztása sem változott. Még 1860/1861-ben is a megye adta az országgyűlési követek számára a követutasításokat. Ám 1870-re a megyék szerepe másodrendűvé vált, az országgyűlés nem adhatott többé jelentős szerepet számukra. Anyagi alapjaik megszűntek, a törvényhatóságok már államsegéllyel működtek. Az 1869. évi IV. törvény kimondta, hogy a megyék többé nem bíráskodhatnak önállóan. Még szabályrendeleteiket is a belügyminiszternek kellett jóváhagyás végett megküldeni. Az 1872 utáni megyei igazgatási gyakorlatról Takács Edit (Csongrád Megyei Levéltár) szólt. Az 1870. évi XLII. törvény létrehozta a törvényhatósági bizottságokat, így az országosan egységes megyei közigazgatást teremtette meg. A megyei szervezetek összekapcsolódtak az államigazgatással, ám ezáltal a törvényhatóságok önállóságát csorbították meg. Egységes, központosított szakigazgatásra volt már szükség, ezért 1886-ban a főispáni jogkört kiszélesítették. A megyék a szakszerű ügyintézésre törvényhatósági bizottságokat alakítottak, a bizottságok üléseiről jegyzőkönyveket készítettek. A bizottságok által hozott határozati javaslatokat a törvényhatósági közgyűlések elé terjesztették. E választmányok működésében az önkormányzati tevékenységek elemei is fellelhetők voltak. Szegőfi Anna (Budapest Főváros Levéltára) a törvényhatóságok 1876-ra elkészült területrendezését, a szervezeti felosztás és a területi beosztás összefüggéseit elemezte, 1871-ben a mezővárosok jogállása megszűnt, 1873-ra az országban 81 szabad királyi város, 88 rendezett tanácsú város és 719 rendezett tanácsú község volt. Az 1873—1876 között kidolgozott területrendezési tervezetek általában célul tűzték ki, hogy a megyék területe egységes legyen, szűnjenek meg az enklávék, a „szigetek"; a határtelepülések távolsága a központtól lehetőleg azonos legyen és a törvényhatóságok központja a korábbi székhelyen működjön. Az 1876. évi XXXIII. törvény megszüntette az addig önálló jász-kun és hajdú kerületeket, és a törvényhatóságokba olvadtak az erdélyi szász-székely területek és a 16 felvidéki település. Az 1877. évi I. törvény véglegesítette a megyék területét. A tanácskozás résztvevői ezután Farkas Gábor (Székesfehérvár Városi Levéltár) összeállításában az 1945—1950. évek közötti megyei igazgatási szervezet elemzését hallgatták meg. A legnagyobb változást a közigazgatási szervezetre épített szakigazgatási szervek jelentették, amelyet az (1949. évi XX. törvény vezetett be. 1949. december l-jétől létrejöttek az új megyék, összesen tizenkilenc, és megalakult Nagy-Budapest. Végül 1950-ben a megyei önkormányzatok tudomásul vették feloszlatásukat. A konferencia második napján Varga László (Budapest Főváros Levéltára) vette át az ülésszak elnöki feladatait. Juhani Huotari (Finnország) a középszintű közigazgatás finnországi helyzetéről elmondta, hogy tizenegy megyei önkormányzaton keresztül a belügyminisztérium irányítja és ellenőrzi a települési önkormányzatok (455 db) tevékenységét és annak törvényességét. A megyei kormányzat tulajdonképpen állami hivatal, élén a köztársasági elnök által kinevezett főispán áll. (A svéd uralom idejéből maradt fenn ez a rendszer.) Az önkormányzatok leggyakoribb együttműködési formái a különböző szerződésrendszerek. Ezek általában valamely kommunális intézet vagy szolgáltatás igénybevételére vonatkoznak. Ilyen együttműködési forma az önkormányzati társulás, amely önálló jogi személyként, önálló költségvetéssel és felelősség106