Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - HÍREK - Dóka Klára: Beszámoló a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete rendezvényéről / 100–103. o.
tekre, hanem a kurzus közepén egy hat hónapos szemeszterre esik, és így a fogadó intézmény részéről is jól tervezhető. A tananyag felépítése szintén eltér a korábbi gyakorlattól. A három szemeszteres alapképzés magában foglalja az általános jogi, igazgatási, számítástechnikai ismereteket, a levéltári, könyvtári, dokumentátori munka alapelveire vonatkozó tudnivalókat. A harmadik szemesztertől van lehetőség a szakosodásra, melynek során a levéltári területen a 19—20. század történetével és az újkori levéltári problémákkal ismerkednek meg a hallgatók. A 15—19. századból származó iratanyaggal, a kapcsolódó segédtudományokkal és e korszak eseményeivel csak az 5—8. szemeszterben foglalkoznak. A tananyagot itt alkalmazott számítástechnika (ide értve az adathordozók archiválását is) zárja le. Az alapismereteket az angol, a speciális ismereteket a francia az 5—8. szemeszter tananyagát pedig a latin nyelv oktatása egészíti ki. Végül tanulmányaikat lezárva a hallgatók egy-egy levéltártípus igényeinek megfelelő diplomát készítenek el. A váci rendezvényen a befejező szakmai előadást Kállay István a magyarországi levéltárosképzés helyzetéről tartotta. Jelenleg ötéves képzés folyik az ELTE nappali tagozatán, ahol az anyag iratolvasásból, kormányzattörténetből, segédtudományokból, levéltári ismeretekből épül fel. Korábban volt levelező képzés (kiegészítő szak), melyen — meghatározott keretszámban — egyházi levéltárosok is részt vettek. E lehetőség azonban 1990 óta megszűnt, és a felsőoktatási törvény nem is teszi lehetővé megszervezését. Főiskolai szinten ez év szeptemberétől megindítják a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán a levéltári technikus (segédlevéltáros) képzést, ahol szintén nappali tagozaton folyik csak oktatás. Egyelőre sok a bizonytalanság a középkáder (és irattáros) szakképzéssel is, ahol az elmúlt években szintén elvégezte a tanfolyamot néhány egyházi levéltáros. Az 1993-ban megjelent szakképzési törvényt várhatóan a közeljövőben módosítják, A kulturális tárca területén ennek végrehajtási utasítása egyébként sem készült el, azonban az eddigi levéltári kezelőképzést szabályozó MKM rendelet sincs már hatályban. A tanácskozáson szóba került aktuális kérdések közül az első az egyháztörténeti kutatásoknál használatos források feltárására vonatkozott. A bevezető referátumot Tyekvicska Árpád tartotta, akinek „A bíboros és a katona" című munkája a Századvég kiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg. A szerző részletesen ismertette, munkájához milyen forrásokat használt (püspöki levéltárak iratai, plébániai levéltárakból a História domus-ok, Állami Egyházügyi Hivatal, Belügyminisztérium, pártarchívumok, közigazgatás iratai stb.), és ezek kutatásával kapcsolatban milyen problémák merültek fel. Szó volt a számítástechnika levéltári alkalmazásáról, örvendetes módon egyre több egyházi levéltárban van számítógép, és ez elsősorban a segédletek átalakítását, bizonyos iratféleségek korszerűbb nyilvántartását teszi lehetővé. Konkrét tapasztalatokkal a református kollégák rendelkeztek, melyekről Nagy Edit, a Ráday Levéltár vezetője tartott rövid beszámolót. Szóba került az állami levéltárakban őrzött egyházi eredetű iratok ügye, melyeknél a tulajdonjog rendezése, az iratok átadása vagy letéti szerződések kötése a közeljövő feladata. A vita során kiderült, hogy a kérdés megoldása korántsem egyszerű. Az államosított egyházi iskolák iratai, a káptalani testületek hiteleshelyi levéltárai törvény, illetve törvényerejű rendelet alapján kerültek állami levéltárakba, és így a helyzet rendezéséhez is hasonló szintű jogszabályra volna szükség. Arra is van példa, hogy az újjászervezett egyházi iskolák korábbi iratai újra visszakerültek (pl. a Baar-Madas református gimnázium iratai a Ráday-Levéltárba). Sok esetben bírósági eljáráshoz vittek el egyházi 102