Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - MÉRLEG - N. Szabó József: László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolán kívüli művelődésének történetéből (1944–1950). Nyíregyháza, 1993 / 98–99. o.

László Géza sokoldalú és alapos kutatómunkával tárja fel az iskolán kívüli művelődés intézményrendszerének a kialakulását, a szabadművelődés létrejöttét. A szabadművelődés teoretikusainak és gyakorlati politikusainak a bemutatása mellett részletes ismertetését adja az Országos Szabad Művelődési Tanácsnak, illetve a szabadművelődés megyei és helyi szerveinek. A szerző jól érzékelte azokat a történelmi csomópontokat, amelyek a politikai torzulások miatt a szabadművelődés megszűnéséhez, a népművelés kiépüléséhez vezettek. Helyesen látta, hogy a hegemonisztikus hatalmat megszerző Magyar Kommunista Párt miként alakította át a társadalom aktivitására alapozott kulturális öntevékenységet a hatalmat szolgáló népműveléssé, ahol a kultúra a politika szolgáló leányává válik. Az „új" népművelés megyei kezdete 1950. május 22., a SzabolcsSzatmár Megyei Népművelési Bizottság alakuló ülése. Az „új" népművelést „új" tartalommal töltötték meg, így a népművelési központok mozgalmi központokká alakultak, ahol a népművelés a párt (MDP) politikai célkitűzéseinek szerves része lett. A dolgozat IV. fejezete az iskolán kívüli művelődés személyi feltételeivel, az irányítás és a végrehajtás módszereivel foglalkozik. E fejezet keretében ismerjük meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművelési vezetőit a demokrácia kiépülésétől, egészen a totalitárius rendszer létrejöttéig. A tanulmányból logikusan következik, hogy a népművelés-irányítás szubjektív tényezőinek feltárása után a szerző a pénzügyi és tárgyi feltételekkel ismertet meg. A könyv V. fejezete részletesen elemzi a megyei könyvtárhálózat háború utáni kiépítését és újjászervezését, bemutatva a különböző típusú könyvtárakat, a megyei olvasómozgalmakat, valamint a könyvnapokat. Ebben az alfejezetben foglalkozik a tanulmányíró a művelődési ház, valamint a kulturális forradalom által megkezdett kultúrház-mozgalommal. Az iskolán kívüli népművelés részeként László Géza elemzi a rádiózást, az ismeretterjesztést. Részletes statisztikai adatokkal alátámasztva mutatja be Szabolcs-Szatmár-Bereg előadói kataszterét és az egyes előadások tematikáját. A dolgozat bemutatja a falusi népművelés felszabadulás utáni új formáit, a szabadiskolákat, azok egyes fokozatait. így az alsófokú szabadiskolákat, amelyeket az általános iskolai ismeretek hiányának pótlására szerveztek. A középfokú szabadiskolák arra törekedtek, hogy a jelenségekben a törvényszerűségeket felismerő egyének képződjenek. A felsőfokú szabadiskola (népfőiskola) már a szintetikus műveltség, az egységes világkép nyújtására és a szellemi vezetők nevelésére volt hivatott. A könyv sokoldalúan elemzi az öntevékeny művészeti munkát, a műkedvelő mozgalmat, a háború utáni megyei színjátszást, melynek színvonalát reprezentálja, hogy az 1949-es országos kultúrversenyen 2/3-át oklevéllel jutalmazták. László Géza feldolgozta a megyei ének-zene, valamint táncmozgalmat. Nem felejtkezett el a bábjátékos mozgalom bemutatásáról, továbbá a képzőművészeti kiállítások megismertetéséről. Már nem a szabadművelődés, hanem a népművelés-politika fontos része volt az 1848-as forradalom centenáriumi megünneplése. A könyv hatalmas forrásbázisra támaszkodva, széles körű szakirodalmat hasznosítva mutatja be azt a folyamatot, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében a szabadművelődéstől a népművelésig vezetett. A megyei folyamatok feltárásával így hozzájárulhat az országos következtetések levonásához. A dolgozat adatgazdagsága lehetővé teszi a további történeti munkák számára, hogy forrásként szolgáljon. A szakmailag színvonalas könyv értékét növeli stiláris kiforrottsága. N. Szabó József 99