Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Gombos János: A Slovenská archivistika 1991–1992-es évfolyamai / 84–87. o.

ágon kihaltak, az uradalom előbb Forgách Simon, később a cseh Mitrovicei Václav és fivére Ferenc, majd az Erdődyek kezébe került. Az urbáriumok komoly információs értékkel bírnak, amely a bennük fellelhető adatok sokszínűségéből, sokoldalúságából fakad. Ugyanakkor a történeti hűség érdekében szükséges azokat összevetni más számadási iratokkal. Az urbáriumot célszerű egyfajta előírásként, követelményként felfogni, ami a gyakorlati életben nem mindig teljesült. Zuzana Kollárová munkája „Az egykori úrbéresek társulatai a mai poprádi kerületben" egy többévszázados gazdasági, jogi társulási forma történetét, újraéledését írja le. Ezek a társulatok a jobbágyság eltörlése nyomán keletkeztek és egészen a mezőgazdaság úgynevezett szocialista átszervezéséig álltak fenn, szabályozták az adott területen folyó gazdálkodást erdőn-mezőn. A cikk aktualitását az adja, hogy 1991 júniusáig a poprádi kerület 28 településén éledtek újra a hajdani társulások. A társadalmi, politikai átalakulás nyomán kialakult légkörben megnőtt az egyházi levéltárak, jelesül a katolikus egyházi hivatalok levéltárainak jelentősége, szerepe a tudományos kutató, feltáró munka vonatkozásában is. Iván Chalupecky „A szlovákiai katolikus egyházi hivatalok levéltárai" című, 1972ben elhangzott előadása mintegy húsz év múltán jelenik meg e folyóirat hasábjain. A szerző rövid történeti áttekintésében sorra veszi a mai Szlovákiában egykor és ma működött és működő püspökségeket, valamint felvázolja a katolikus egyház szlovákiai felépítését, az ott keletkezett és keletkező iratok főbb tematikai egységeit. Ján Dubovsky rövid oktatástörténeti áttekintést nyújt „Az általános-, és középiskolák történetének forrásai az állami levéltárakban" című tanulmányában. Az áttekintéshez kapcsolódóan a szerző felsorolja az iskolák történetét őrző dokumentumok lelőhelyeit is. A művelődés tágabb értelemben a témája Pavel Horváthnak is, aki a szlovák nyelvi mozgalom XVIII. század végi, XIX. század eleji előharcosáról, családjáról, származásáról ír „Az Anton Bernolák család származása és rokoni kapcsolatai" című tanulmányában. Aktualitásából sohasem veszítő témát vet fel Elo Rákos a folyóirat 1992. évi 1. számában. A szlovákiai levéltárak nagy mennyiségű, jelentős arányban az ügyvitel szempontjából fontos, még „élő" irattal történt feltöltésének következményeiről ír „A levéltári iratok levéltári átvétele" című cikkében. A keletkező óriási mennyiségű irat, a szűkös levéltári helykapacitás és a levéltári anyag védelmének, megőrzésének kötelezettsége között feszülő ellentét feloldását — francia példát hozva —, úgynevezett átmeneti levéltárak létesítésében látja, amelyek az „élő" iratok befogadására lennének hivatva. A felvidéki megyék 1598. évi dikális összeírásainak tartalmát, szerkezetét vizsgálja Juraj Zudel „A szlovák megyék 1598. évi dikális összeírásai" című tanulmányában. A folyóirat hasábjain vissza-visszatérő témaként bukkan fel a Felvidék történetében jelentős szerepet játszó Thurzó-család, vagy valamelyik tagja. Jozef Kocis is Thurzó Györgyöt, illetve nádori hivatalviselésének történetét választotta cikke tárgyául „Thurzó György nádorsága 1609—1616" címmel. A II. József nevével fémjelzett felvilágosult abszolutizmus a maga ellentmondásos és korlátozott reformintézkedései ellenére jelentős előrelépést jelentett a polgárosodás felé. Erről ír Slavko Chury a „Liptó-Árva megyei alsó bíróság (judicium subalternum) (1787—1790) és iratai" című tanulmánya bevezetőjében. Az uralkodó által életre hívott úgynevezett alsó bíróságok egy korszerűbb, előremutató igazságszolgáltatás fórumai voltak. Rövid, néhány évi működése ellenére nagy mennyiségű és értékes iratanyagot hagyott hátra az 1790. március 14-ével megszüntetett Liptó-Árva megyei judicium subalternum. 86