Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az Archiv und Wirtschaft 1993-as évfolyama / 76–83. o.

berg, rostocki professzor ösztönzésére, aki 1870-ig megírta a Siemens testvérek vállalkozásának történetét, és kutatásait elsősorban a cég- és családtörténeti dokumentumokra alapozta, főként a már említett levelezésre. Elsők közt ismerte fel a vállalatoknál keletkező gazdasági dokumentumok jelentőségét és ezek megőrzésének fontosságát. Bár Carl von Siemens és Ehrenberg levelezésében már 1902-ben felmerült a Siemens levéltár létrehozásának gondolata, mégis a Krupp cég hozta létre 1905-ben az első német vállalati magánlevéltárat. A Siemens levéltár megszületésének hivatalos dátuma 1907. március 14-e, amikor is a berlini Siemens központ igazgatója, Wilhelm von Siemens utasítására körlevélben tudatta megalapítását. Az intézmény vezetője, az addigi főmérnök, Ernst Richter lett, aki megkezdte a fellelhető dokumentumok, régi iratok összegyűjtését. Nem sokkal később bekövetkezett halála után 1909-ben egy Ehrenberg tanítvány, a 27 éves jogász, dr. Kari Burhenne vette át a vezetését. Előremutató kezdeményezése volt a vállalat idős dolgozóival folytatott beszélgetések gyűjtése (oral history). A levéltár kialakítása után, 1922-ben került sor — szintén Berlinben — a Siemens Múzeum létrehozására. A második világháború alatt sikerült a levéltári iratokat biztos helyre rejteni — a Siemens testvérek levelezését egy alsószászországi sóbányába —, így csak csekély veszteségeket könyvelhettek el. Veszteségként kellett elkönyvelni a háború után a szovjet zóna/NDK területén maradt iratokat, melyek visszakerüléséről még lesz szó. (Az összes iratmenynyiség mintegy 2%-t érintette.) 1953-ban a múzeum és a levéltár a biztonságosabb Münchenbe költözött. Bár a múzeum 1935 óta nyilvános gyűjteményként működött, a levéltárban az áttörés az 1958-as évre tehető. Dr. Hans Herzfeld berlini egyetemi tanár elgondolása volt, hogy a tanulók és a kutatók a berlini kultúr- és ipartörténeti kutatásaikhoz szükséges iratokat a Siemens Levéltárban is kutathassák. A vállalat vezetői késznek mutatkoztak helyt adni az elképzelésnek, és ez más cégek számára is indíttatást adott levéltáraik megnyitására. A Siemens 13 000 kötetes szakkönyvtárát is a kutatók rendelkezésére bocsátotta. A levéltár 1960 óta mintegy 250 tudományos munka megszületését segítette elő. Az iratok megőrzésére vonatkozóan először 1907-ben született körlevél, amely elméletileg biztosította, hogy a vállalati levéltár munkatársainak meghallgatása nélkül aktákat ne semmisítsenek meg. A cég növekedése folytán az utasítást egyre kevésbé tudták betartani. Mivel a legnagyobb irattermelő a berlini Siemens központ volt, a veszteségek nem okoztak pótolhatatlan hiányokat. Az 1945 utáni decentralizáció azonban új helyzetet teremtett. Az ötvenes-hatvanas évekre a vállalat fontosabb üzemeinél sikerült néhány vezetőt megnyerni a levéltári értékű iratok sorsának figyelemmel kísérésére, megmaradásának biztosítására. 1957 óta a később levéltárban megőrzendő iratokat vörös színű „Archivinteresse" (levéltári érdekű) feliratú bélyegzővel látják el, s így azok elég nagy biztonsággal kerülnek át az irattárból a levéltárba. A Siemens AG átszervezésének befejezése után, 1970-ben sikerült a vezetők egyetértésével egy levéltári összekötő (Archivverbindung) feladatkört létrehozni, akik munkacsoportot alkotnak. Minden szakterület egy-egy vezető munkatársa tagja, és feladatuk a levéltári értékű iratok megóvása. A munkacsoport tagjai évente egyszer összeülnek tapasztalatcsere, feladategyeztetés, megbeszélés céljából. Az iratok egy része, körlevelek, vállalati nyomtatványok, tudósítások és házi újságok automatikusan bekerülnek a levéltárba. Müncheniesen szólva az említett hölgyek és urak az iratok krémjét, az „édességet" (Schmankerl) szállítják a levéltár számára. A levéltárba kerülő iratok 1982 óta számítógépes nyilvántartásba kerülnek, és 45 000 dokumentumot kivonatos formában már számítógépen tárolnak. Fo80