Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az Archiv und Wirtschaft 1993-as évfolyama / 76–83. o.

fogalmazott kérdésekkel, melyre nem kell sok melléklettel ellátott hosszú tanul­mánnyal válaszolni, hanem gyorsan, röviden és lényegretörően. Egy vállalat le­véltárának többnek kell lennie egy hagyományos levéltárnál, vállalattörténeti dokumentációs és információs központként kell működnie, és ehhez kell kiala­kítania az iratok kezelésének, rendezésének megfelelő elveit, felhasználva segít­ségül a modern számítástechnika eszközeit, lehetőségeit. Lothar Meinzer öt fő pontban foglalta össze, mit kell a vállalati levéltáros­nak mindig szem előtt tartania: 1. A vállalati levéltár fő feladata a belső szolgáltatások megszervezése, el­látása. 2. A belső szolgáltatások jellege és mennyisége előre nem állapítható meg. 3. A belső szolgáltatásokra a vállalaton belül „piacot" kell teremteni, és ezen a „piacon" talpon is kell maradni. 4. Elsődleges jelentőségű minden esetben a vevőorientáció. 5. A levéltár szerkezetét és munkamódszerét a szolgáltató működéshez kell igazítani. Az ismertetett tanulmány a Német Gazdasági Levéltárosok évi rendes köz­gyűlésén hangzott el, melyet 1993. május 2—5. közt rendezték meg Ludwigsha­fenben, a BASF AG támogatásával és helyiségeiben. A folyóirat 4. száma tema­tikus számként közli az ott elhangzott előadások egy részét. 3 Ezek egyikében dr. Wüfried Feldenkirchen, a nürnbergi egyetem profesz­szora a Siemens nagyvállalat példáján a vállalattörténet és a vállalati kultúra kapcsolatát elemzi. 4 A vállalati kultúra (Corporate Identity, Unternehmenskul­tur) összetett fogalom, csak körülírva határozható meg pontosan. A szerző sze­rint egy vállalat gondolkodásmódjának, magatartásának, munkamódszerének összessége, vállalati miniatűr társadalmi lét. A vállalati kultúra magába fog­lalja a vállalkozói etikát; a vállalkozó, a vállalat üzleti filozófiáját; a vezetési stílust; a vállalat szervezetét, szerkezetét, személyi politikáját; az előállított ter­mékeket éppúgy, mint az alkalmazott technikát. A vállalat külső és belső meg­jelenítését, a vállalat önazonosságát, arculatát alakítja ki, ami megkülönböz­teti más vállalatoktól. A Corporate Identity fogalmának első tudományos meghatározása az Egye­sült Államokból származik, a 70-es évek elejéről. A vállalati kultúra létezése nem új keletű felfedezés, az egyedi vállalati stílus, szellem és filozófia már ko­rábban is ismert fogalmakként szerepeltek, de tudományos meghatározásuk, vizsgálatuk nem történt meg. A vezető nagyhatalmak közti gazdasági verseny viszonyainak elemzése, a kultúra összehasonlító menedzsmentkutatások hozták magukkal a mikroökonó­miai vizsgálatok keretén belül a vállalati kultúra önálló tudományos elemzésé­nek igényét. Peters és Waterman az amerikai gyakorlatorientált menedzserku­tatás egyik eredményeként a 80-as években kimutatták az ún. „kemény ténye­zők" („hard facts" — szerkezet, rendszer, stratégia) mellett az ún. „puha ténye­zők" („soft facts" — személyi feltételek, képességek, stílus) meghatározó jelen­tőségét. A vállalati kultúra, mely a „soft facts" kategóriájába tartozik, döntő tényezőnek bizonyulhat az azonos iparágban, tevékenykedő, hasonló tőkeerő­vel, nagysággal és technikával rendelkező vállalatok esetében. 5 Két másik amerikai kutató, Deal és Kennedy vállalati profilok elemzéséből jutott arra a következtetésre, hogy egy eredményes vállalkozásra egyedi válla­lati kultúra is jellemző. A „mi-öntudat", a vállalati kultúra értékeinek közve­títése szimbólumokon keresztül történik, melynek fontos elemei a szertartások (rites and rituales), a hősök (heroes), a kulturális hálózatfelépítés (cultural net­work). A szertartások alkotórészei a vállalati anekdoták, szlogenek, nyelvhasz­78

Next

/
Oldalképek
Tartalom