Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Horváth András: A hidegháború történetével foglalkozó washingtoni konferencia (1994. március 19–21.) levéltári vonatkozásai / 69–75. o.

A hidegháború történetével foglalkozó washingtoni konferencia (1994. március 19—27.) levéltári vonatkozásai Már 1993 nyarán megérkezett az első jelzés arról, hogy az Egyesült Államokban történész-konferenciát rendeznek, melynek tárgya a hidegháború lesz. Szep­temberben az USA Hadtörténeti Intézetének képviselője is Budapestre látoga­tott, hogy személyesen hívjon meg bennünket a rangos eseményre. A szervezők pénzt és fáradságot nem kímélve mindent elkövettek a sikeres lebonyolítás érdekében: fedezték a meghívottak útiköltségét, biztosították a ké­nyelmes szállást és a teljes ellátást. A munka 15 szekcióban folyt, azonban minden ülés plenáris volt, a szek­ciókra bontás — a nemzetközi konferenciákon megszokott gyakorlattól eltérően — csupán tematikus csoportosítást jelentett. A konferencia hivatalos címe („Conference on Cold War Military Records and History") is jelezte, hogy — a történeti kutatás legújabb eredményeinek számbavétele mellett — a vonatkozó kulcsfontosságú forrásanyagot őrző levéltárak szerepének jelentőségét is kellő­képpen hangsúlyozni kívánták. Az 5—9. szekciók voltak azok, melyek kifejezet­ten és kizárólag a levéltárakkal foglalkoztak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az elsősorban történeti problémákat tárgyaló üléseken az archívumok ne kerül­tek volna igen gyakran szóba.) Érdemes az itt bennünket elsősorban érdeklő kérdéseket szekciónként áttekinteni, annál is inkább, mivel a számozás nem csupán az előadások elhangzásának kronológiai rendjét jelzi, hanem azt is, hogy a szervezők milyen elvek alapján különítették el az egyes szekciókat. Az 5. szekció a vonatkozó iratanyagot őrző orosz levéltárakkal foglalkozott. A házigazdákat elsősorban — érthetően — ez a téma érdekelte, de az orosz de­legáció egyébként is mindenben kitüntető figyelmet élvezett. Hattagú (!) kül­döttségüket mindenhová népes tolmács-csapat kísérte, mivel a delegáció egyet­len tagja sem beszélt angolul. Már a meghívottak létszáma is jelzi az ameri­kaiak felfokozott érdeklődését. (Az összes többi nemzet küldöttsége 2—2 főből állt!) A vendéglátók magatartásában a Catullus-i „gyűlölök és szeretek" kettős­sége nyilvánult meg az oroszokkal szemben: egyfelől igen kemény — néha túlzó — kritikával illették a Moszkvában ma is uralkodó „bizantinus" állapotokat, másfelől olykor szinte az ajnározásig menő szeretettel igyekeztek bebizonyítani, hogy a volt ellenség számukra nem ellenség többé, — sőt immár jó barát. Az első orosz előadó, Muhin ezredes — a konferencia tényleges témájával nem sokat törődve — hosszas beszámolót tartott a náluk fellelhető II. világhá­borús anyagokról, — 1995-re ezzel kapcsolatban jubileumi kiadványok megje­lentetését is megígérte. Hevesen vitatkozott azokkal az amerikai felszólalókkal, akik kétségbevonták, hogy az orosz levéltárakban valóban általánosnak tekint­hető-e, hogy immár csak 30 évig zároltak a dokumentumok. Hasonló hangot ütött meg a másik orosz előadó, Brilov ezredes is, aki az 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom