Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Izrael levéltárai / 55–65. o.

szült jegyzőkönyv szerint kifejtette a cionista mozgalom céljait és közbenjárt a magyarországi szövetség alapszabályainak ügyében. (Z 2 — A I c). Terjedelmes anyag található az 1911—1919 közötti időszakra. A megismert öt iratcsomóban (D 3—B I, K 2—15) szó van a szövetségen belül kiéleződött el­lentétekről is. Észlelhető a szervezet megerősödése, ugyanakkor azonban kidom­borodik a mozgalom korlátozott volta. Az első világháború idején súlyos kérdéseket vetett fel a cári orosz hadsereg előretörése Galíciában, Bukovinában és rövid ideig Északkelet-Magyarországon. A cári csapatok antiszemita kilengései miatt hatalmas menekültáradat özönlött délnyugati irányba, amelynek ellátása és segélyezése hatalmas erőfeszítéseket igényelt. Világméretű aggodalmat és tiltakozást váltott ki az első világháborút követő időszakban Magyarországon mutatkozó antiszemitizmus (Z3—A III b l,b2) Az utódállamok zsidóságát, elsősorban Erdélyt érintette a békekonferen­cián működő zsidó küldöttség tevékenysége, amely hittestvérei jogainak védel­mét szorgalmazta (Z 3— A III a 6,7). Terjedelmes iratanyag származik a cionista világszervezetnek Jeruzsálem­ben, Tel-Avivban és Haifában működött irodáiból. Az illető fondok jegyzékéből kiderül, hogy a magyarországi kutatók számára ígéretesnek mutatkoznak a „Political Departament 1921—1948" (S 25) és a „Rescue Commitee 1939—1948" (S 26) iratai. A jeruzsálemi központi cionista levéltár őrzi a „Zsidó Ügynökséghez" tar­tozó intézmények levéltárait is (IV. csoport). Fontosnak látszik az Isztambulban 1940—1946 között működött képviselet levéltára, amely többek között intézte egyes magyarországi csoportok II. világháború alatti áttelepülését Palesztinába (L 15). Az első világháború utáni cionista világkongresszusok anyaga szintén tar­talmaz magyar vonatkozású anyagot. Az V. csoport főképpen a magyar cionis­ták kongresszusi részvételét tárgyalja (L K 1—16). A magyarországi zsidóság hozzájárulását a Nemzeti Alaphoz 1920—1926 között a VII. csoportban találhat­juk (K H 2). A IX. csoportban szintén bővebb adatokat fedezhetünk fel a magyarországi cionista szövetség működéséről 1905—1950 között (F 36). A személyi levéltárakban (XIV. csoport) kevés letétet találunk Magyaror­szágon élt, vagy onnan származó személyektől. Ezek közé tartozik Izsák Ede (A 221), Káhán Nisson (A 128), Levin Shemarya (A 20), Alexander Mármorek (A 41,Z 3,D I f,3), Max Nordau (A 119) Richtmann Mózes (K 11/310), Szóld Hen­rietta (A 125). A levéltár féltett kincse Theodor Herzl irathagyatéka. Naplója és levelei (közöttük néhány magyar nyelvű) kiadásra kerüllek. A hozzá intézett levelek­ből sikerült felkutatnunk Rónay János leveleit és Herzl válaszait. (Z 1—H VIII 691,Z 1 555—556—557). Itt jegyezzük meg, hogy Rónay János működésével kap­csolatban a levéltár különböző részlegein mintegy 40 iratcsomóban találunk utalásokat. A cionista nők világszervezetének iratai is jelentős részben e levéltárba kerültek (I 35, F 35). Az újabb iratanyagok Tel-Aviv-i világközpontjukban ta­lálhatók. A fondokról szerzett tájékoztatás szerint Magyarországon '1929-ben alakult első csoportjuk Ferenczi Margit elnökletével Budapesten, 80 taggal. Ké­sőbb szervezetileg bizonyos mértékben megerősödtek, működésüket pedig neve­lési és kulturális téren fejtették ki. Kahane Gizi elnöklete alatt 1939-ben 19 cso­portjuk 2400 tagot számlált. A II. világháború alatt részt vállaltak gyermekek kijuttatásában Paleszti­nába, és segítették a munkaszolgálatosokat. A vészkorszak megrostálta sorai­kat. A második világháború után csak rövid időre tudták soraikat rendezni, 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom