Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Nagy Ferenc: Diplomata magatartás és diplomatasors anno 1944 / 19–22. o.

sainak: „A m. kir. külügyminisztérium vezetésével megbízott magyar királyi miniszterelnök utasítására a milánói m. kir. főkonzulátus tisztviselői és alkalmazottai tudomására hozom, hogy Sztójay Döme miniszterelnöksége alatt alakult új kormány a belpolitikában Gömbös Gyula célkitűzéseit fogja követni és külpolitikában a háromhatalmi egyezmény és az antikomintern paktumban vállalt kötelezettségek alapján ápolni fogja a Német Birodalomhoz fűződő tradicionális baráti és fegyverbarátságon alapuló magyar—német jóviszonyt. Felhívom a főkonzulátushoz beosztott tisztviselőket és alkalmazottakat, hogy személyes felelősségük mellett tetteikben és magatartásukban a fenti szempontokat tartsák szigorúan szem előtt és azokhoz alkalmazkodjanak."

6 A főkonzul ezen időszakra jellemző állásfoglalásának egyértelmű megítélését nehezíti az a tény, hogy ő és Papp Gábor római követségi tanácsos nem ismerték el a Mussolini-féle Salö-i köztársaságot. Weesenmayer birodalmi megbízott Ribbentrop német külügyminiszternek tett jelentéseiben kétszer is — 1944. III. 31., 1944. IV. 7. — visszatér a renitens diplomaták személyére. „A Papp- és Abele-ügyeket március 28-i, 654. sz. távirati rendelkezés szerint szóba hoztam, azoknak a kívánt szellemben való elintézésére ígéretet kaptam."

7 „Végezetül közölte Sztójay, hogy Abele főkonzul és Papp követségi tanácsos utasítást kaptak, hogy Olaszországból térjenek vissza."

8 Ami Abele áprilisi budapesti visszarenedelését illeti, arra nagy valószínűséggel nem került sor. Erre utal Jungerth-Arnóthy Mihálynak, Sztójay Döme külügyminiszter állandó helyettesének, a főkonzulhoz Milánóba írt április 16-i levele, amelyben teljes részletességgel beszámolt a márciusi magyarországi eseményekről. Ugyanebben a levélben kitért a már lemondott külképviseleti munkatársak ügyére is. „Egyes lemondott követeink beállítása alapján külföldön olyan hírek kaptak lábra, amelyek a kormány legalitását vonják kétségbe. A külföldnek ilyen tendenciózus félrevezetése a magyarországi események megítéléséről nemcsak a Kormányzó úr bizalmából és elhatározásából hivatalba lépett kormány, de az ország jólfelfogott érdeke ellen is van. Ezért a semleges államok budapesti követei megfelelő tájékoztatást kaptak az események hátteréről és a jelenlegi helyzetről, aminek alapján fel lettek kérve, hogy kormányaiknál tegyenek lépéseket a disszidált követekkel való érintkezés megszüntetése érdekében, tekintettel arra, hogy azok a Kormányzó úr által történt felmentésük után csak magánszemélyeknek tekinthetők és semmiféle diplomáciai prerogatívákat nem élvezhetnek. Ugyanakkor közöltetett a követekkel, hogy a magyar kormány a felmentett és állampolgárságuktól megfosztott követek helyére hamarosan új követeket fog küldeni."

9 Az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után azonban a főkonzul és családja valóban elhagyta állomáshelyét, és Svájcban Luganóban a Hotel Intercontinentalban vettek ki szobát. Innen küldte Abele Egon a Berni Követségnek azt az október 24-én kelt levelét, amelyben bejelenti, hogy „a németek erőszakos magyarországi beavatkozásáról és Magyarország szuverenitásának megsértéséről értesülve elhatároztam, hogy mihelyt lehetséges, disszidálok és csatlakozom a magyar diplomáciai testület disszidált tagjaihoz... Mindenekelőtt meg kellett tennem az előkészületeket, hogy olaszországi állomáshelyemet elhagyhassam; a németek ugyanis megtagadták a kért kiutazási engedélyt. Nagy nehézségek elhárítása és hosszadalmas előkészületek után sikerült nekem családommal együtt októBer hó 21-én a németek által őrzött olasz—svájci határon átszökni és svájci területre lépni."

10 A Berni Követségtől Luganóba küldött november 2-i levél értelmében a külképviselet munkatársai a svájci illetékesek tudomására hozták a milánói főkonzul Svájcba érkezésének okát, „nevezetesen azt, hogy a Magyarországon jelenleg uralkodó törvénytelen állapottal" nem kívánja magát azonosítani.

11 20