Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Sárhidai Gyula: Újabb adalékok Magyarország vasúti hídjainak amerikai bombázásához 1944-ben / 8–18. o.

A döntés az volt, hogy a zimonyi hidat a német műszaki csapatok azonnal kijavítják, mivel ez a Balkán legfontosabb vasúti hídja volt. Ugyancsak ők végezték a fontos barcsi Dráva-híd kijavítását is, míg magyar alakulatok 1941—42ben a drávaszabolcsi és gyékényesi hidakat állították helyre hadihídként. Magyar hídépítő és MÁV osztagok 1941—43-ban kijavították a zentai és a titeli Tisza-hidakat, részben a leszakadt hídrészek felhasználásával. A katonai helyzet romlása miatt a balkáni német erők főparancsnoksága 1943 nyarán elrendelte az újvidéki vasúti híd helyreállítását. Ezt magyar—német—horvát műszaki hídépítő egységek végezték, és a munka 1943 szeptemberében elkészült. Nincs megbízható adat a gombosi vasúti híd és az újvidéki közúti híd helyzetéről, de 1943 őszéig biztos, hogy nem készültek el.

7 Ezzel 1944 elején a forgalmi lehetőségek majdnem teljesen zavartalanok voltak. A Magyarországon átvezető vonalak 1944. III. 19-e után fokozott német ellenőrzés alá kerültek. Igen fontos volt a Bécs—Budapest—Nagykanizsa—Zimony; a Bécs—Budapest—Szeged—Arad—Temesvár, ül. Budapest—Szeged— Űjvidék—Belgrád vonal a balkáni német erők ellátása miatt, illetve a keleti front felé vezető Budapest—Szolnok—Debrecen—Ungvár és a Budapest—-Miskolc—Kassa—Mezőlaborc vonal. Ezeken futott a Romániában lévő 6. német hadsereg, a balkáni F. hadseregcsoport, és a Galíciában harcoló Heeresgruppe Südost (közte az 1. magyar hadsereg) utánpótlásának zöme. A Wehrmacht szempontjából Magyarország pótolhatatlan szerepet töltött be a vízi és vasúti szállítás terén, s nem engedhette meg a legkisebb kockázatot sem. Ez vezetett az ország 1944. III. 19-i megszállásához, mivel egy olasz példa megismétlődése ebben a térségben a Romániában, Bulgáriában, Görögországban és Szerbiában lévő összes német erők elvesztését eredményezte volna, a létfontosságú román és magyar olaj kiesésével együtt. Ezt nem kívánták kockáztatni, s eltávolították az egyre megbízhatatlanabb magyar politikai vezetést, valamint erősen korlátozták Horthy Miklós kormányzó cselekvési lehetőségeit. Ezzel a közvetlen veszély Berlin szempontjából elhárult — legalábbis 1944 októberéig. Az ország bombázása és a vonatok A magyarországi célpontok bombázása 1944. IV. 3-án kezdődött meg több hónapos huzavona után. Az előzmények részletes kifejtésétől itt eltekintünk, mivel erre a terjedelem nem nyújt lehetőséget, de más munkában részletesen olvasható.

8 A lényeg az, hogy 1943. IX—

XI. hó folyamán a RAF [Royal Air Force, (brit) királyi légierő] Egyiptomban, majd Dél-Olaszországban települt felderítő egysége részletekben lefotózta az ország területének nagy részét, majd ezen filmek alapján célpont listát készített, s a még békében összegyűjtött irodalmi adatok alapján kiértékelte a célokat. Ezeket a felderítési adatokat 1944 januárjában átadták a már megalakult MASAF (Földközi-tengeri Szövetséges Légierők) parancsnokságának, amely a 15. AAF (Army Air Force, légihadsereg) célpontjai közé besorolta az egészet. A 15. AAF parancsnoksága irányelveit Washingtonból kapta, ahol az Egyesített Vezérkar Főnöksége osztotta a parancsokat, nemigen törődve a távoli realitásokkal. 1943 decemberétől a kidolgozott tervek szerint a bombázási sorrend az alábbi volt: 1. Bulgária, 2. Budapest, 3. Bukarest. Ez még a tervezett balkáni partraszállás előkészítése jegyében alakult ki, mindenütt a vasúti és olaj célokat támadva, hogy a német észak—déli irányú szállításokat elvágják. 10