Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.

TAMÁSKA PÉTER A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében A 18. századi Habsburg Monarchia etnikai, történeti és jogi szempontból egymástól elütő országokat és tartományokat foglalt egybe, amelyek közül az abszolutikus uralkodói akarat a leginkább az örökös tartományokban és cseh földön érvényesült. Az itt meghonosított új közigazgatási szervezet adta a modellt a Magyarországon is megvalósítandó reformokhoz, ezért tanulmányunkban előbb a Monarchia adta általános ikereteket kívánjuk ismertetni, majd rátérve a magyarországi változásokra, az egészségügy terén jelentkező új szellemet, végül pedig tárgyunkat, a kórházak és szegényházak létesítésének és fenntartásának gazdasági hátterét kívánjuk megvizsgálni. A korszak egészségügyét orvoshiány, újra és újra visszatérő szegénység, babona, kuruzslás, kicsiny és rosszul felszerelt kórházak jellemezték. Az európai országok egészségügyi kultúrája általában alacsony szinten állt, s még a kor mintaállamának számító Franciaországban is voltak olyan területek, amelyekre, mint Bretagne-ban, a demográfiai stagnálás volt a jellemző. A felvilágosult abszolutizmus a populácionista elvek alapján — éppen ezért — a történelem során először tette az állam feladatává alattvalói szociális gondozását és kiterjedt egészségügyi ellátását, hiszen a gazdaság modernizálása összeegyeztethetetlen volt a középkortól örökölt archaikus gyógyító struktúrákkal. A bécsi „hivatalnoki" felvilágosodás egyik kiemelkedő ideológusa, Sonnenfels tanítása szerint az „emberi társaság" végcéljává lett a közjó, magában foglalva az élet biztonságát és kényelmét. Az állam hathatós beavatkozását a társadalom életébe azzal a már kameralisták által megfogalmazott gondolattal támasztotta alá, hogy a sok és tehetős alattvalóval bíró állam a külső és belső egyensúly biztosításának előfeltétele.

1 Az istentől nyert kötelesség barokk felfogását a felvilágosodás humanista eszméivel összekapcsoló nézetek adták az ideológiai alapot Bécs centralisztikus törekvéseihez. Van Swieten, a királynő tanácsadója és háziorvosa 1775-ben olyan tervezetet nyújtott be a profilaktikus medicináról, amelyben a társadalom legszegényebb és leginkább veszélyeztetett csoportjainak helyzetével foglalkozva átfogó egészségügyi és szociális hálózat felállítását javasolta, amely a leydeni progreszszív katolikus közösség gyakorlatát kívánta átültetni új hazájába.

2 Nemcsak az ő, hanem a reformokat irányító Commerzhofdirectorium vezetőinek, Haugwitznak, Zinzendorfnak, Boriének s nem utolsósorban Sonnenfelsnek a munkássága jelzi, hogy a hivatalnok-elit a kora-etatista állam árnyoldalait a szociális intézmények fejlesztésével kívánta ellensúlyozni. A közegészségügy átszervezésében a legkorszerűbb alapelvek érvényesültek a Hauptsanitatsordnung kiadásával, amelynek végrehajtása során az osztrák tartományok egységes és központilag irányított orvosigazgatási keretet kaptak.

3 Rendeletek születtek arról, hogy miképpen kell küzdeni a járványok ellen, vesztegzárakat szerveztek a birodalom határain, szabályozták a temetők rendjét és a halottak te33