Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - Purcsi Barna Gyula: Közel a múlt. Tanulmányok a XIX. és a XX. század történetéből. Sic itur ad astra. 1993. 2–4. szám. Bp., 1993 / 89–93. o.

menyeit" ismerjük, kétszeri emigrációba vonulása pedig nélkülözi az olyan hősies vagy tragikus elemet, mint pl.: „életét mentve többet tehet, s az emigrációban is a haza javát mozdítja elő" stb., amelyek a szubjektív, hamis tudatban meglehettek, a valóságban azonban nem voltak sehol. Minden politikus hibázhat és hibázik is. Károlyi azonban, aki sorozatos külés belpolitikai hibák után katasztrófahelyzetben az ország vezetéséről lemond (vagy nem írja ugyan alá a lemondó nyilatkozatot — mint állítja —, de akkor a puccsot hallgatólagosan elfogadja), így olyan kezekbe taszítja az országot, amelyek nem csak soha nem látott terrort, de csaknem a végromlást hozzák a nemzet nyakára. Az, hogy Párizsban Magyarország feldarabolása már előbb elhatározott tény, mit sem von le a kommün alatt július 5-éig hallgató Károlyi felelősségéből. Kunék egy fantazmagória érdekében ugyan, de legalább a hadsereg megszervezéséről gondoskodnak (amelyeF a területrablásokat követően nem is kellett olyan nagyon szervezni), amely rövid időn belül bizonyítja, hogy ha korábban gondoskodnak az ország védelméről a veszteségek kevésbé lettek volna súlyosak. Kun Béláék dicső jelszava: „mi nem állunk a területi integritás alapján" meg is termi majd a maga gyümölcsét. Lehet hibázni egyszer, kétszer-háromszor a hiba már bűn. Hogy az emigrációban a 30-as években Károlyi valóban „eljut"-e a marxizmusig s a Szovjetunió támogatásáig, s a vezető szerepet Magyarországon a kommunista pártban látja-e (mint azt az 1962-es újratemetés propagandája állítja) nem tudhatjuk, de akiknek másodszor is karjába szalad 1946-ban hazatérve, rövidesen megmutatják, hogy mi is az osztályharc. Károlyi Mindszenty letartóztatásával egyetért: „bűnösségét egy tisztességesen lefolytatott perben könnyen be lehetett volna bizonyítani" nyilatkozza, lemondását követi megbízatásáról elhalasztja, mivel: „ha éppen ekkor mondok le, ezt úgy lehetett volna értelmezni, mint Mindszenty melletti demonstrációt". Mivel látta, hogy a pernek „katasztrofális hatása van nyugaton" azt tanácsolja (!), hogy a hercegprímást börtön helyett Rómába száműzzék. Rajk letartóztatása után azonban már ő megy: Párizsba. Kétségkívül Károlyi (és Andrássy Katinka) egyfajta reprezentációs szerepet tölt be már a kommün alatt is, s később is: a Rákosi-, majd a Kádár-féle ideológia a baloldali mozgalmak történelmi plérómájának reprezentatív figurájává formálják a grófot és grófnét. 1962-ben az MSZMP PB határoz hamvainak hazahozataláról. A Nemzeti Galériában a ravatal előtt többek között Biszku Béla, Kállai Gyula, Kiss Károly, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Komócsin Zoltán, Losonczi Pál, Péter János, Trautmann Rezső, Veres József és Ortutay Gyula állnak. A ravatalnál készített képen fegyveres munkásőr és rendőr áll díszőrséget. A koporsót rendőrmotorosok kísérik a Kerepesi temetőbe a Kossuth-mauzóleum és a munkásmozgalom mártírjainak síremléke szomszédságába. Sírja előtt vajon úgy tiszteleg-e a nemzet, mint Batthyány, Széchenyi, Teleki sírja előtt? A szülőföldjükön idegenné, földönfutóvá, hontalanná vált magyarok bizonyára nem fognak ezért a Felvidékről, Erdélyből, a Délvidékről vagy akár Burgenlandból a Kerepesi temetőbe elzarándokolni. Mindent összevetve a „Sic itur ad astra" e számban megjelent tanulmányai — ha vitára késztetők is — egy valamiben megegyeznek: szakmai igényességben s felkészültségben. Egyike, másika pedig ritkán érzékelhető, — s ezért olyannyira értékes — többletélményt is képes nyújtani a történeti irodalmat kedvelő, erre oly régóta szomjas olvasónak, szakembernek: a tudományos teljesítmény mögött felsejlő morális gondolat jelenlétét. Ezért is ajánljuk a folyóiratot figyelmébe minden érdeklődőnek. Purcsi Barna Gyula 93