Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - B. Huszár Éva: Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története. Eger, 1993 / 88–. o.

Csiffáry Gergely: A hatvani posztóinanufaktúra története Eger, 1993. 65 p. (Tanulmányok Heves megye történetéből 13.) A dolgozat Összefoglalja a Heves megyei textilmanufaktúrák, eddig teljességgel hiányzó, XVIII—

XIX. századi történetét, s mintegy háttérként megismerjük a Grassalkovich-család felemelkedésének históriáját is. A török világ után újjáépült Hatvant különböző kiváltságokhoz juttatta e híres család. A településnek megszerzett vásár- és vámjog, a felépített templom és plébánia, a telepített iparosok új arculatot adtak a mezővárosnak. Grassalkovich I. Antal Mária Teréziától kapta a posztómanufaktúra alapítás kiváltságát, cserébe a hétéves háború idején tett szolgálataiért. Az utóbbi időben fellendült a kézművesség-, kismesterségek-, kisipar- és manufaktúrakutatás. Ezek sorába illeszthető Csiffáry Gergely munkája, amely indíttatását tekintve országos távlatokat mutat. Könyvében nemcsak a hatvani posztómanufaktúra történetét írta meg, hanem vázolta a posztókészítés módját, eljárásait is. Szólt a kész posztó értékesítéséről, felhasználásának formáiról;egyáltalán mesterien vázolta fel a posztó szerepét a népéletben. Mindezt Hatvanhoz, a hatvani posztómanufaktúrához kötötten, de országos kitekintéssel tárgyalta. A tanulmány a hatvani manufaktúra történetének gyakorlatilag valamenynyi elérhető forrását kiaknázta, ezért jó ideig erre a munkára fogunk hivatkozni írásainkban. Kevés olyan gazdaságtörténeti részmunka született, amely önállóan is megállja a helyét, de erről a kevésről is alig volt tudósítás. Több ismertetés jelent meg ugyan az erdélyi manufaktúrákról, de a történeti irodalomban az uradalmak feldolgozását jobban művelik. (A hatvani posztómanufaktúra végeredményben a nagybirtokhoz kapcsolódó ipari kezdeményezés.) Csiffáry Gergely tanulmánya jelentős a manufaktúrák történetét feldolgozó szakirodalomban. A szerző a terjedelemhez mérten arányosan taglalja a manufaktúra alapítását és működését, valamint megszűnését. A munka értékét növeli a bőségesen felhasznált irodalom is. A tanulmány méltatása a szakmai tekintélyek részéről egyértelmű. Én csak néhány apró, a lényeget nem érintő észrevételt teszek. A dolgozat 18. oldalán br. Sina Simon szerepel a Grassalkovich-birtok vevőjeként, míg a 19. oldalon az 54-es jegyzetben Sina György a vásárló. NyilNyilván a hiba abból származhat, hogy a birtokkal kapcsolatban mindkét személy esetében történt tranzakció: Sina György vevő, Sina Simon eladó volt. Grassalkovich I. Antal tisztségeinek felsorolásából kimaradt nógrádi főispánná történt kinevezésének megemlítése, amely 1751-ben történt meg. Ez a privilégiumlevél olvasásakor okozhat félreértéseket. A könyvismertetéssel elsősorban a szerző meglepően sokoldalú történeti munkásságának újabb eredményére szerettem volna felhívni a gazdaságtörténészek figyelmét. B. Huszár Éva 88