Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - B. Huszár Éva: Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története. Eger, 1993 / 88–. o.

Csiffáry Gergely: A hatvani posztóinanufaktúra története Eger, 1993. 65 p. (Tanulmányok Heves megye történetéből 13.) A dolgozat Összefoglalja a Heves megyei textilmanufaktúrák, eddig teljesség­gel hiányzó, XVIII— XIX. századi történetét, s mintegy háttérként megismerjük a Grassalkovich-család felemelkedésének históriáját is. A török világ után újjá­épült Hatvant különböző kiváltságokhoz juttatta e híres család. A településnek megszerzett vásár- és vámjog, a felépített templom és plébánia, a telepített ipa­rosok új arculatot adtak a mezővárosnak. Grassalkovich I. Antal Mária Teré­ziától kapta a posztómanufaktúra alapítás kiváltságát, cserébe a hétéves háború idején tett szolgálataiért. Az utóbbi időben fellendült a kézművesség-, kismesterségek-, kisipar- és manufaktúrakutatás. Ezek sorába illeszthető Csiffáry Gergely munkája, amely indíttatását tekintve országos távlatokat mutat. Könyvében nemcsak a hatvani posztómanufaktúra történetét írta meg, hanem vázolta a posztókészítés módját, eljárásait is. Szólt a kész posztó értékesítéséről, felhasználásának formáiról;­egyáltalán mesterien vázolta fel a posztó szerepét a népéletben. Mindezt Hat­vanhoz, a hatvani posztómanufaktúrához kötötten, de országos kitekintéssel tárgyalta. A tanulmány a hatvani manufaktúra történetének gyakorlatilag valameny­nyi elérhető forrását kiaknázta, ezért jó ideig erre a munkára fogunk hivat­kozni írásainkban. Kevés olyan gazdaságtörténeti részmunka született, amely önállóan is meg­állja a helyét, de erről a kevésről is alig volt tudósítás. Több ismertetés jelent meg ugyan az erdélyi manufaktúrákról, de a történeti irodalomban az uradal­mak feldolgozását jobban művelik. (A hatvani posztómanufaktúra végeredmény­ben a nagybirtokhoz kapcsolódó ipari kezdeményezés.) Csiffáry Gergely tanul­mánya jelentős a manufaktúrák történetét feldolgozó szakirodalomban. A szerző a terjedelemhez mérten arányosan taglalja a manufaktúra alapí­tását és működését, valamint megszűnését. A munka értékét növeli a bősége­sen felhasznált irodalom is. A tanulmány méltatása a szakmai tekintélyek ré­széről egyértelmű. Én csak néhány apró, a lényeget nem érintő észrevételt te­szek. A dolgozat 18. oldalán br. Sina Simon szerepel a Grassalkovich-birtok vevőjeként, míg a 19. oldalon az 54-es jegyzetben Sina György a vásárló. Nyil­Nyilván a hiba abból származhat, hogy a birtokkal kapcsolatban mindkét sze­mély esetében történt tranzakció: Sina György vevő, Sina Simon eladó volt. Grassalkovich I. Antal tisztségeinek felsorolásából kimaradt nógrádi főispánná történt kinevezésének megemlítése, amely 1751-ben történt meg. Ez a privilé­giumlevél olvasásakor okozhat félreértéseket. A könyvismertetéssel elsősorban a szerző meglepően sokoldalú történeti munkásságának újabb eredményére sze­rettem volna felhívni a gazdaságtörténészek figyelmét. B. Huszár Éva 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom