Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület mint önálló közigazgatási egység kialakulása / 28–32. o.

A XV. században kiadott oklevelek Sözül a kunok kialakuló belső szervezeti, igazgatási rendjére utal I. Mátyás 1456. aug. 16-án kiadott oklevele,

5 melyben „Halas szék összes kapitányait és a mezei kunokat" figyelmezteti, „'hogy minden év folyamán kapitányt válasszanak, tudniillik egyiket a mezei kunok, másikat a kunok kapitányjai; és tizenkét esküdtet is válasszanak és nevezzenek a mezei kunok maguk közül" ... Az oklevél a választott kapitányok és esküdtek feladatkörét részben igazgatási feladatokban: adók, ajándékok és járandóságok beszedése, részben jogszolgáltatási feladatban „székükben mindenféle perben ítélkezzenek" jelölte meg. Az oklevél véleményünk szerint arról is tanúskodik, hogy a katonai szervezetben élő kunok életében a katonai és polgári igazgatás kettéválik. A két kapitány közül az egyik, a későbbi „bíró" nevezetű elöljáró közvetlen funkcionális előde, még akkor is, ha az oklevél az elnevezésben nem alkalmazza az említett megnevezést. A 12 esküdt választása pedig a későbbi „tanács" funkcionális elődjének tekinthető. Ebben az oklevélben már nem szállásokról, hanem „szék"-ről tesznek említést. Az oklevelek mellett kiemelkedő jelentőségű, hogy I. Mátyás már törvényalkotási szinten szabályozta a kunok legfőbb bírói tisztét. Az 1485-ben kiadott nádori törvénycikkek 11. cikkelye rögzíti, hogy a nádor a kunok örökös ispánja és bírája, mely tisztségért a kunoktól évi 3000 aranyat kell kapnia.

6 1498-ban II. Ulászló király decretuma már együtt említi a jászokat és kunokat, akik ha a jelen rendelkezés ellenére „valamely jobbágyot maguk közé vinnének, őket ez iránt az ország nádora előtt törvényesen kell kérdőre vonni.

7 A nádort a dekrétum mint mindkét népcsoport bíráját említi, ezért azt a (közös jogi kötelék alapjának tekinthetjük. Gazdasági téren is közös főhatósághoz tartoztak, hiszen mint koronabirtokon élő népeknek a budai királyi tiszttartó a főhatóságuk. A XV. században igazgatási szervezetük is megváltozott, a kun szállásterületek székszervezetté alakultak át. A nagycsaládi, vérségi kapcsolatok szokásjogait új társadalmi szerveződés, rétegződés és igazgatás váltotta fel. A tiszántúli, későbbi Nagykunságban két széket, Kolbázszéket és Zentheltszéket, a Kiskunságban Halas, Kecskemét, Mizse széket, Székesfehérvártól délre Hontos széket említik az oklevelek. A jászok pedig Berénszék területén éltek. Gyárfás szerint 1572-ben Kolbázszékhez 27 népes nagy kiterjedésű község tartozott, Halas, Kecskemét és Mizse székekbe pedig 44 község.

8 A községszervezet kialakulása és a székszervezet, élén a székkapitányokkal, bizonyos ideig együtt élt. Ezt az átmeneti időtartamot eddigi ismereteink alapján nem tudjuk behatárolni. Mivel a XV. században a nádori tisztség többnyire betöltetlen volt, a kamara nemcsak gazdasági, hanem igazságszolgáltatási és közigazgatási téren is irányító szerephez jutott.

9 A XVI. században a török hódoltság és a Habsburg királyság idején a jászok és kunok területének nagyobb része török uralom alá került. A területi széttagoltság következtében 1541 után a Duna-Tisza közi kiskunok a török tartományi székhellyé vált Budához adóztak. 1552-ben Szolnok várának török kézre kerülése után már a jászok és kunok mindhárom körzetére kiterjedt a török igazgatás. A török budai kormányzata a kiskunok vonatkozásában teljes mértékben függetlenítette magát a korábbi magyar állami adózási-bíráskodási és egyéb kedvezményéktől, s a Duna-Tisza közi kiskun helységek lakóit éppen olyan elbánásban részesítette, mint a magyar falvak, mezővárosok népességét. A korábbi kun autonómiából nem maradt semmi.

10 A Jászság esetében, amint az a hatvani szandzsák defteréiből kiderül, a szultáni kormányzat változatlanul átvette a Jászság és Jászberény korábbi autonóm adózási szisztémáját.

11 A királyi Magyarország részéről 1541-ig a kunok és jászok adóztatási ügyei a budai udvarbíró felügyelete alá tartoztak, 1548-tól azonban adóztatásukat az 29