Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - KILÁTÓ - Pohl, Manfred: Levéltár és vállalat: önfenntartás a piacgazdaságban / 45–56. o.

keivel, mint pl. a multimédiális enciklopédiákkal. Az információipar még csak fejlődésének kezdeténél tart. Vajon hol lesz mindebben a vállalattörténet helye? Saját kezdeményezések nélkül nem érhetők el eredmények. Éppen itt jönnek létre olyan információs készletek vagy információs láncok, amelyek sokáig, de elsősorban a következő nemzedékek számára különleges történeti értéket jelenthetnek mint üzletpolitikai vagy mint ügyfélszolgálati információk. Ezekből a megfontolásokból néhány új nézőpont adódik a történeti információkezelés számára. Ez egyrészt a technikai források növekvő szervezeti és igazgatási jelentőségét fokozza, valamint a történeti információs világpiacra való nyitást jelenti (internacionalizálódás). Mindez változtatható történeti információkezelést követel és együttműködést más történeti információs központokkal, így pl. a könyvtárak on-line rendszereivel. Világosan megrajzolhatók azok az irányvonalak, melyek a történeti információs központ számos területén szóba jöhetnek:

11 — a személyi számítógép és a munkahelyi számítógépek növekvő alkalmazása ; — nyilvános kommunikációs hálózatok használata a különböző rendszerek összekapcsolódása formájában; — olcsó tömeges adattárolók alkalmazása (pl. CD-lemez); — telefaxszolgálat. A tervek, elképzelések megvalósítása számos tényezőtől függ, amelyek megoldása hosszadalmas, de kis lépésekben mégis meg kell kezdeni. Egyre több az olyan információs szükséglet, amely a személyi számítógép segítségével gombnyomásra pillanatok alatt igény be vehető. A monitoron megjelenő áttekinthető szövegek grafikus ábrázolásokkal minden felmerülő kérdésre, akár a történetiekre is, választ adnak. A nagy teljesítményű személyi számítógépek lehetővé teszik a vezetői információs rendszer és a legmagasabb szintű adminisztratív információs rendszer kiépítését is. Az üzem gazdálkodásának szerkezete átlátható lesz, és az automatikus figyelmeztető jelek korán kimutatják a veszélyes tendenciákat. A történeti információs központnak tudnia kell kezelni ezeket a rendszereket és adatokat. A jövőorientált történeti infor^ mációs központok történeti alapjait ezek képzik. A klasszikus levéltári adatokat is ezekbe a rendszerekbe kell beépíteni. Az analitikus összehasonlító tanulmányok kerülnek előtérbe, az egyszerű leíró tanulmányok visszaszorulnak. Mindezekből egy új „vállalattörténeti információs rendszer" („new business historical information-system") és az üzemtörténészek új nemzedéke fejlődik ki. Olyan történeti információkezelés a cél, amelyik a szükséges történeti adatokat gyorsan és napra készen szállítja. Ehhez megfelelően képzett személyekre van szükség. Egy történészeknek rendezett két hetes „bevezetés az elektronikus adatfeldolgozásba" tanfolyam nem alkalmas történeti információ kezelők képzésére. A munkatársak munkájukkal, képességeikkel és az új rendszerek elfogadásával segíthetik a történeti információ kezelés sikeres működését. Egyvalami már ma világosan látszik: azok az archívumok, amelyek tíz éven belül az információ kezelés ismertetett rendszerét nem építik ki, úgy fognak feladataik előtt állni, mint ma az írástudatlanok. A vállalattörténet és a vállalati arculatjormálás kapcsolata A vállalattörténet szerves részét képezi a vállalat arculatformáló tevékenységének. Egyúttal önmagában is arculatformáló tevékenység. Az arculatformálás eredményei éppúgy kevéssé mérhetőek, mint a történeti információk közvetlen haszna, ahogy ezt már gyakran kifejtették. Ezzel szemben a marketing52