Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Gergely Jenő: A magyar katolikus püspöki kar konferenciái 1945–1948 között: bevezető tanulmány egy meg nem jelent dokumentumkötethez... / 38–44. o.
A leginkább elgondolkodtató azonban Czapik Gyula egri érseknek az 1948. május 29-i püspöki konferencia jegyzőkönyvéhez fűzött megjegyzése. Hivatalból, Esztergomból ő is kézhez kapta a hivatalos jegyzőkönyvet, amelyből kitűnik több ponton való vitája a prímással. Az érsek 5 napirendi ponthoz fűzött megjegyzéseket, s kiigazításaiból kitűnik, hogy így egészen más értelme van a dolgoknak. A prímás által jóváhagyott jegyzőkönyv viszont azt sugallja, mintha a testület egyértelműen Mindszenty mellett állt volna. 12 Teljes körű forráskritikai elemzésre nem nyílt lehetőségünk, mert csak ritkán találtunk olyan feljegyzéseket, amelyek erre lehetőséget kínálnak. Sőt két esetben azt is tudomásul kell vennünk, hogy egyelőre nem került elő a hivatalos jegyzőkönyv-változat, mégpedig az 1946. november 7-i, és az 1947. április 12-i konferenciáról. Itt meg kellett elégednünk a Hamvas-féle fennmaradt kézzel írt feljegyzésekkel, amelyek jellegükben követik a tőle már említetteket. 13 A püspöki konferenciákról felvett jegyzőkönyvek tartalmi használhatósága kétségtelen, még akkor is, ha figyelembe vesszük: abban a kemény harcban, amit a püspöki kar, élén Mindszentyvel akkor a hatalommal vívott, óvatosnak kellett lenni a dokumentumok „gyártásában". Az elnöklő hercegprímás éppen ezen megfontolásból kiindulva az 1946. szeptember 6-i konferencián napirend előtti utolsó javaslataként ezeket mondta: „A bíboros hercegprímás bejelenti, hogy ezentúl nem megy püspökkari jegyzőkönyv, az Ordinarius Urak a tárgysorozatra — emlékeztetőnek — szíveskedjenek maguknak feljegyezni a teendőket." 1 ' 1 Az így keletkezett „jegyzőkönyv-pótlék" azután a váci vagy a csanádi püspök fennmaradt példánya. Ennek is tudható be, hogy az 1946. november 7-i konferenciáról nem készült hivatalos jegyzőkönyv. A Hamvas-féle feljegyzés szerint azonban a november 7-i konferencián 11. napirendi pontként ez szerepelt: „Végül az egri érsek újra kifejezést adott azon óhajának, hogy a püspökkari jegyzőkönyvek, miként a múltban, minden egyes egyházmegyének küldessenek meg, mert ezek jogforrást képeznek. Határozat: a jegyzőkönyveket a rákövetkező gyűlésen minden püspökkari tag kézhez kapja." 15 Ezt követően tehát helyreállt a régi rend, és hivatalos jegyzőkönyvek születtek. Az egri érsek — aki igencsak precíz jogászember volt — szerintünk is helyesen látta ezen dokumentumok történelmi és kánonjogi jelentőségét. A kívánatos titoktartás ilyen eszközökkel egyébként sem volt megoldható. Az általunk tárgyalt korszakban összesen 24 püspökkari konferenciára került sor: az első 1945. május 24-én, az utolsó 1948. november 3-án volt. Évi bontásban: 1945: 3 konferencia 1946: 5 konferencia 1947: 7 konferencia 1948: 9 konferencia A Mindszenty-korszakban tehát gyökeres szakítás történt az addigi hagyománnyal, az évi két tanácskozással. Ez több okkal is magyarázható, de első helyen a rendkívüli időket kell említeni. Az egyház vezetésének nap nap után kellett felelni a kihívásokra, sorsdöntő kérdésekben kellett állást foglalnia. Ezt mint testület nagyobb nyomatékkal tehette, mint egyedül a hercegprímás. Ez a megoldás egyben a felelősségmegosztást is jelentette, hiszen pl. az iskolaharc idején szinte naponta ülésezett a testület. Továbbá ezekből a tanácskozásokból adtak választ a kormány egyes aktusaira, s ezekből a tanácskozásokból intézték a nagyszámú közös pásztorlevelet a papsághoz és a hívekhez, amely tömegkommunikációs lehetőség híján szinte az egyedüli érintkezési forma lett. Úgy véljük, hogy ezek a körülmények részben más beállításba helyezik ezeket az éveket, és nem helyes, ha az egyháztörténet ekkori fejleményeit le42