Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Lőrincz Zsuzsa: Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei, 1919–1921 / 17–27. o.

tartó bizonytalanságot a magyar kormányok politikája okozta, vagy annak a felismerése váltotta ki, hogy a határok úgy lettek kijelölve, hogy még a kedvezményezettekben is felmerült a kétség fenntartásuk lehetőségét illetően. A katonai egyezmény rögzítette a két állam együttműködését Magyarországgal szemben, védelmi és támadó háború esetére egyaránt. Abban is megállapodtak, hogy ha a szerződő felek egyike a másik fél előzetes beleegyezése nélkül támadja meg Magyarországot, a másik fél köteles semlegességét megőrizni és Magyarország határán nem kevesebb, mint két mozgósított hadosztályt tartani.

17 Benes azt akarta, hogy a jugoszlávokkal kötött szerződéssel egy időben Romániával is hasonló egyezményt kössenek. A cseh külpolitikai akciót az európai jobboldali sajtó és a Paléologue által vezetett francia diplomácia rossz néven vette. Ez utóbbi úgy vélte, hogy a dunai kisállamok szövetkezése Franciaország ellen irányul. Így a cseh külügyminiszter nem könyvelhetett el túl nagy sikert, amikor Belgrádból Bukarestbe utazott, és el akarta érni, hogy Románia csatlakozzék a szövetséghez. Egy szóbeli megállapodást ért el, amelynek értelmében Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia magyar támadás esetén egymásnak katonai segítséget nyújtanak. Szovjet—román háború esetén Csehszlovákia és Jugoszlávia biztosítja Romániát egy magyar ill. bulgár hátbatámadás ellen. Bethlen elképzelésében korábban felmerült egy szláv ellenes román—magyar együttműködés, egy államszövetség. Ez akkor volt, amikor a körülmények (Tiszántúl román megszállása, a második Clemenceau jegyzék) meggyőzték arról, hogy Erdélyt Romániának szánták. Perszonálunió gondolata is felmerült Ferdinánd román király koronája alatt. A magyar—román tárgyalások 1919. szeptember végén, október elején, mielőtt bármilyen közeledés megvalósulhatott volna, megszakadtak. Romsics Ignác szerint ennek oka az volt, hogy az angol kormány ismételten és határozottan fellépett a román—magyar különbéke és egy esetleges román—magyar—olasz szövetség ellen.

18 Véleményünk szerint ezen kívül még azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Romániában a magyar—román szövetségnek jelentős ellenzéke volt. Amikor 1920-ban Paléologue a csehszlovák—jugoszláv—román szövetség helyett egy román—magyar— lengyel blokk kiépítését javasolta, maga a külügyminiszter, Take Jonescu fogadta ezt fenntartásokkal. Mindazonáltal a Benessel kötött szóbeli megállapodással egy időben megbízottakat küldött Budapestre annak kipuhatolására, milyen lehetőségei vannak a közeledésnek, illetve Paléologue javaslatának. 1920 második felében a magyar külügyminisztérium újabb kísérletet tett a diplomáciai kapcsolatok felvételére Romániával Nemes Albert római magyar követ útján. Az előbb említett elgondolásoknak lehetett tulajdonítani, hogy a román kormány pár napon belül üzente, hogy kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Az olasz kormány általában a vitás kérdésekben Nagy-Britannia oldalára állt. Benes fő támasza is Nagy-Britannia volt. Éppen jugoszláv ellenességük vezetett arra, hogy a Kisantant létrejöttét ellenezték. 1920 elején a budapesti olasz követ ajánlatot tett egy olasz—magyar szövetségre. A javaslatot a magyar Külügyminisztérium megküldte Párizsba az éppen ott tartózkodó Bethlennek.

19 A miniszter nem akart egyedül dönteni. Bethlen válaszában azt írta, hogy érdeklődéssel olvasták (Csáky Imrével) a tájékoztatást, és a következőket közlik. Ez az első komoly ajánlat, amit a magyar kormány kapott. A jugoszlávokra nem számíthatnak. Magyarország körül egy gyűrű képződött, a körülöttünk levő országok véd és dac szövetségben vannak. Valószínű — vélte Bethlen — hogy komoly esetben egymást cserben hagynák, de erre számítani nem szabad. A magyar diplomácia feladata az, hogy a gyűrűt szétrobbantsa, erre pedig csak olasz segítséggel képes. Ezután felsorolta azokat a feltételeket, amelyeket a szerződésben szabni kell: 25