Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

kat fogadtak athéni, firenzei és berlini intézeteikben. A németeken kívül alkalmanként más külföldi lakói is voltak az intézetnek. Sajnos az intézet tagjairól készült különböző kimutatások más és más szempontok szerint készültek, általában az egyazon forrástípuson belül is következetlenül. Károlyi Árpád jelentései — ezen kívül csak két Angyal-jelentést találtam meg — néha csak a belső tagok tevékenységéről szólnak, máskor felsorolják a vendégeket és a kültagokat is, megint máskor csak egy-két nevesebbet emelnek ki közülük; ráadásul 1927-től — az alapszabállyal ellentétesen — állandó és változó belső tagokat különböztetnek meg (utóbbiak a három hónapnál rövidebb ideig az intézetben tartózkodó, de az intézet céljaival egyező kutatásokat folytató tudósok). A külföldi magyar intézetekről évenként megjelent tájékoztatók ugyanilyen következetlenek voltak — ez természetes is, hiszen az intézet-igazgatók jelentései alapján készültek. A Hivatalos Közlönyben csak az egy, illetve fél éves ösztöndíjat elnyertek listáját közölték — de az sem volt biztos, hogy az ösztöndíjat elnyertek éltek a kedvező lehetőséggel; lemondásra mindig volt példa. Igen nehéz tehát az intézet (állandó és változó) belső és külső tagjairól, illetve vendégeiről pontos statisztikát összeállítani.

44 A különböző források összevetése alapján azonban így is meglehetősen pontos képet kaphatunk arról, kik, milyen céllal, mennyi ideig időztek itt, mikor használták ki a legtöbben — ez persze jórészt a már bemutatott költségvetési támogatás függvénye volt — a történeti intézet nyújtotta kiváló lehetőségeket. Fleischer Gyula — évekig maga is a kollégium lakója, egy ideig a könyvtár kezelője és az adminisztrációs munkákban Angyal Dávid igazgató segítője — 1932-ben és 1933-ban két, jórészt a „Klebi-korszakot" lefedő részletes kimutatást állított össze az intézet tagjairól. Az első szerint az intézet megnyitásától 1931/32-ig magyar kutatók 443 esetben, külföldiek 93-ban (összesen 536 eset) laktak az intézetben hosszabb-rövidebb ideig (azért írok eset-számot, mert sokan több alkalommal is az intézet vendégei voltak). Fleischer második, 1933ban készített statisztikája már az 1932/33. év adatait is földolgozza. Két kategóriát különít el egymástól: a legalább fél évig és az ennél rövidebb ideig az intézetben tartózkodókét. Fél esztendőnél tovább 53 esetben magyarok, 37 esetben külföldiek, ennél rövidebb ideig 445 esetben magyarok, 70 esetben külföldiek (összesen 605 eset) időztek az intézetben. A külföldiek döntő többsége a Notgemeinschaft részéről Bécsbe küldött német tudós volt, de három-három olasz és észak-amerikai, két lengyel, egy-egy török, egyiptomi, angol és francia is megfordult az intézetben. Számunkra közülük nyilván a magyar tudósok érdekesek és fontosak. Fél évnél tovább 53 esetben 30 magyar kutató volt az intézet tagja. A leghosszabb ideig, 1921-től 1927-ig Baranyai Béla, illetve 1926-tól 1932-ig a kimutatást öszszeállító Fleischer Gyula; Mályusz Elemér pedig 1920—1923 között. Két-két alkalommal több mint fél évet (általában összesen két évet) a következő kutatók töltöttek az intézetben: Miskolczy Gyula, a későbbi igazgató, Táborszky Ottó, Pleidell Ambrus, Hadnagy Albert, Alföldi András, Ila Bálint, Iványi-Grünwald Béla, Váczy Péter, Deér József, Szálai Béla, Szilágyi Lóránt. Fél évnél hosszabb ideig (többnyire egy évig) maradtak az intézetben: Hajnal István, Mayer Béla, Székely Ottokár, Paulinyi Oszkár, Salacz Gábor, Török Pál, Varga Endre, Jánossy Dénes, Klein Gáspár, Baráth Tibor, Bobula Ida, Tirscher Jolán, Bakács István János, Csóka Lajos, Hermann Egyed és Kring [később Komjáthy] Miklós. Kutatási témáik meglehetősen szerteágazóak voltak, de az intézet eredeti célkitűzéseinek megfelelően és sokaknál a Fontes-sorozat terveihez igazodóan, általában a XVII—

XIX. századi magyar történelemhez kötődtek. A fél évnél rövidebb ideig — ám nagyon sokszor több alkalommal is néhány hónapot vagy hetet — az intézetben tartózkodó tudósok között szinte az összes nevesebb ko25