Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

UJVÁRY GÁBOR Tudományszervezés — történetkutatás — forráskritika Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása Kicsit csalódottan, némi nosztalgiával, irigykedve és keserűséggel látok neki régen érlelődő írásomnak. A nagy alkotások iránti köteles tisztelet és az előttük érzett megszeppentség gátolta-késleltette hosszú ideig elkészültét. Nehezen vettem a bátorságot, hogy egy általam — bevallom, talán kicsit elfogultan — kiválónak és mintaszerűnek tartott intézményről a megkövetelt történészi objektivitással és kívülállással szóljak. Ám éppen a tények bizonyító ereje és cáfolhatatlansága serkentett és buzdított tanulmányom — a lelkes dicséret mellett remélem indokolt kritikai észrevételeket is tartalmazó — elkészítésére. Nehezen megválaszolható, gyakran kínos kérdések sokaságát teszem föl magamban-magamnak. Sokan úgy gondolják, veszélyes dolog a múltba fordulni, tettre sarkalló példákat a — szerintem is hála Istennek — végleg letűnt két világháború közötti időszakból meríteni. Tudom, számosan tagadják, vagy legalábbis vitatják a személyiség történelemformáló erejét. A bécsi Magyar Történeti Intézet tevékenységét vizsgálva mégis, akarva-akaratlan, kikerülhetetlenül aktualizálnunk szükséges, s a húszas—harmincas évekbeli magyar kultúrpolitika vezető egyéniségekhez kötöttségét is be kell mutatnunk. Csak ezután kísérelhetünk meg arra válaszolni — s ezt az olvasó megítélésére bízom —, hogy a tudományszervezés és -politika nemzetközi méretekben szemlélve vitathatatlan és rendkívüli fejlődése, intézményrendszerének szakszerűbbé válása és szakosodása a társadalomtudományokban — mindenekelőtt a történettudományban — hogyan érvényesült, bekövetkezett-e egyáltalán Magyarországon; hogy a tudománnyal hivatalból foglalkozó köztisztviselők mennyiben feleltek meg az őket ért kihívásoknak az utóbbi évtizedekben; hogy a klebelsbergi, majd a — tőle sokban különböző és már eleve jelentős visszalépést jelentő — hómani tudománypolitikai koncepcióhoz képest történt-e valamiféle haladás és előrelépés. Hiszem, hogy éppen a sorsfordító, a megszokott struktúrákat átalakító, új rendszereket építő időkben a legfontosabb visszatekinteni a történelembe. Ügy érzem, a bécsi Magyar Történeti Intézet olyan erőt és ma is használható ötleteket adó példa, amelyhez akár modern tudományszervezőkként is nyugodtan, restelkedés nélkül nyúlhatunk vissza. Nem amiatt, mert a múltba vágyunk, hanem azért, hogy a jövőbe tekintsünk. Az alapítás — az előzmények Bár az intézet alapításának gondolatát és szükségességét már 1917-ben, meglehetősen konkrét formában megfogalmazta a Magyar Történelmi Társulat frissen megválasztott elnöke, Klebelsberg Kuno, a megvalósulásra — paradox és 10