Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Lőrincz Zsuzsa: Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei, 1919–1921 / 17–27. o.

tudott. A Párizsból érkezett táviratokra ráírták „Kánya követ úr kezeihez", a miniszternek címzett, a miniszter kabinetjében iktatott levelöket már 1920-tól Kányának és Khuen Sándornak mutatták be. A főtitkár intézkedett külföldi diplomaták visszahívásáról, bírálta felül a támogatások összegét, tartotta a kapcsolatot a Miniszterelnökséggel, közreműködött a külképviseletek szervezésében, irányításában. Személyi kérdésekbe állítása szerint nem szólt bele, de hogy referáltak neki esetenként, az bizonyítható. Azt hisszük, nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ebben az időben Kánya véleményalkotását, nem mindig szívélyes modorát hivatalosan senki sem bírálta felül. Példa erre Bleyer Jakab, a magyar nemzeti kisebbségek miniszterének esete. Bleyer levelet írt a külügyminiszternek, amelyben „csodálkozásának" adott kifejezést, hogy Kánya, Kayser bíró előtt, akit ő küldött hozzá, az ő és minisztériuma működését élesen kritizálta. Ezt Bleyer szokatlannak és különösnek találta. A külügyminiszter válasza talán még meglepőbb. Kijelentette, hogy a külügyminisztérium tisztviselőinek egyéni véleményét nincs sem módjában, sem szándékában befolyásolni.

8 A külképviseletek szervezése ez idő tájt folytatódott. Csak a jelentősebbeket említve, Berlinben 1920. X. 13-án szerveztek át a képviseletet követséggé, az 1919. X. 31-én létesített hágai képviselet 1921. III. 22-én lett követség. Képviseletek voltak a Quirinálban Rómában 1919. XI. 13-tól, a Vatikánnál 1920. VII. 26-tól, Varsóban 1919. XI. 19-től, Belgrádban 1919. XII. 18-tól, Prágában 1920. III. 6-tól, Párizsban 1920. IX. 6-tól, Bukarestben 1921. I. 21-től. Ezeket a képviseleteket szervezték át a Bethlen kormány idejében, a békeszerződés aláírása után követségekké. A konzuli egyezmények előkészítése Valójában az osztrák 'békeszerződés bátorította a Külügyminisztériumot, hogy még a magyar békeszerződés előtt ebben a kérdésben a kezdeti lépéseket megtegye. Az osztrák békeszerződés 231. cikkelye szerint a szövetséges és társult hatalmak szabadságában ált Ausztria városaiba és kikötőibe főkonzulokat, konzulokat, alkonzulokat és konzuli ügynököket kinevezni, és Ausztria kötelezte magát, hogy ezeknek a konzuli tisztviselőknek kinevezését tudomásul veszi. A Külügyminiszter ium valószínűnek tartotta, hogy a Magyarországgal kötendő békeszerződés hasonló rendelkezéseket fog tartalmazni, ezért akartak gondoskodni arról, hogy amikor a szövetséges és társult hatalmakkal a diplomáciai összeköttetést ismét felveszi Magyarország, a konzulok hivatali működése elé semmilyen akadály ne gördüljön. A konzuli egyezmények mintája a Bulgáriával 1911 májusában, Szófiában kötött egyezmény lett volna. A Külügyminisztérium nem tartotta helyesnek, hogy minden egyes konzuli egyezményt vagy megállapodást a törvényhozással kelljen elfogadtatni, ezért javasolták, hogy a törvényhozás ideiglenes hatályú konzuli egyezmények vagy átmeneti megállapodások kötésére és rendeleti úton való életbeléptetésére adjon a kormánynak általános felhatalmazást. Magyarország elismerése után a semleges államokhoz diplomáciai jegyzéket akartak intézni, hogy a semleges államok az Osztrák—Magyar Monarchiával kötött konzuli egyezmények hatályát Magyarországgal szemben ideiglenesen ismerjék el. A Miniszterelnökség nem foglalt állást a kérdésben. Az iratot 1920. I. 16-án ad acta tették.

9 Nem sokkal ezután (1920. VII. 23-án) Kánya aláírásával — a miniszter helyett — ugyanebben a tárgyban küldtek feljegyzést a Miniszterelnökségnek. A konzuli egyezmények előkészítésére tartott interminisztériális ér21