Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Házi Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993 / 73–79. o.

Házi Jenő Emlékkönyv Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére. (Szerkesztette: Dominkovits Péter és Turbuly Éva) Sopron, 1993. (1994) 442 p. A jeles történészek tiszteletére kiadott emlékkönyvek egyik csoportjába azok sorolhatók, amelyek az iskolateremtőket méltatják. Ez esetben az egykori tanítványok róják le hálájukat mesterük emléke előtt. Ilyenkor fönnáll a veszélye annak, hogy a nagy mester emléke s tudósi teljesítménye beárnyékolja a tanítványokat, kiket többnyire szerényebb tehetséggel áldott meg a sors. Máskor — se típushoz tartozik a jelen kötet is — egyszerűen csak tisztelegnek az újabb nemzedékek képviselői egy jelentős történész emléke előtt. Házi Jenő Sopron város levéltárosa-főlevéltárosa volt évtizedeken át (1917—1950). Korosztályom tagjainak többsége csak hírből s munkáiból ismerhette meg. Az embert és tudóst a szakmai berkekben terjedő legendák éltetik mindmáig. A Dominkovits Péter és Turbuly Éva szerkesztette emlékkönyv, amely szolgálni fogja Házi megismertetését a szélesebb nyilvánossággal, több centenáriumi tisztelgésnél. Bizonyíték arra, hogy az életmű eredményei beépültek a helytörténetírásba; van folytatása az általa megkezdett várostörténeti, régiótörténeti kutatásnak. A győri Palatia Nyomda és Kiadó BT. gondozásában megjelent kötet — a szerkesztői elgondolásnak megfelelően — két részből áll: az első négy tanulmány, illetve forrásközlés Házi munkásságát mutatja be, a második részben pedig az újabb kutatási eredményeket adja közre a város és környéke XIV—

XX. századi történetét taglaló 17 tanulmány és közlemény. Haladjunk sorjában! Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága, bibliográfia című írásában vázlatosan ismertette Házi Jenő tudományos-közéleti pályáját, s a hozzá csatolt, 114 tételes bibliográfiában áttekinti annak hozadékát. Házi Jenő a csallóközi Vásárúton született 1892. április 16-án. A pozsonyi katolikus főgimnáziumban érettségizett (1910), majd a budapesti tudományegyetemen szerzett történelem—földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet (1914). önkéntesként harcolta végig az első világháborút; többször megsebesült — először súlyosan, majd könnyebben —, s bátorságáért számos kitüntetésben részesült. A gyógyulásikórházi periódust kihasználva, summa cum laude doktorált, s a levéltári fogalmazói vizsgát is letette (1917). Kisebb írásai már 1913-tól kezdve megjelentek, de a kutatómunkában igazán csak azután mélyedt el, miután 1918 őszén Sopron város főlevéltári állását elfoglalta. Fő művének, a városi okmánytárnak (Sopron sz. kir. város története) első kötete 1921-ben jelent meg.— ezt 1943-ig további 12 kötet követte. A sorozatban közzétett 3691 oklevéllel Sopron a legjobban feltárt középkori magyarországi várossá vált! Hasonló feladatra senki sem mert vállalkozni kortársai közül. 73