Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Lőrincz Zsuzsa: Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei, 1919–1921 / 17–27. o.

LÖRINCZ ZSUZSA Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei (1919—1921) Amikor Kánya Kálmán a Tanácsköztársaság leverése, majd a Peidl kormány megbuktatása után, a már hetek óta állását nehezen tartó Friedrich kormány — igazán nem mondhatjuk, hogy regnálása, inkább küszködése — idején a Külügyminisztériumban 1919. XI. 13-án szolgálattételre jelentkezett, egy kialakulatlan külügyi szervezetet talált. Sárdi Somssich József gróf volt a külügyminiszter, aki előkelő horvát nemesi család sarjaként 1898-ban, 34 éves korában lépett diplomáciai szolgálatba a közös külügyminisztériumba, így joggal feltételezhetjük, hogy minden bizonnyal mesterségbeli rutinnal rendelkezett. Ezt elvitatni sem lehet, de a gyakorlat sajnálatos módon nem párosult nála olyan széles látókörrel és aktivitással, amely egy külügyminiszter eredményes tevékenységét nem szokta hátráltatni. Somssich a második Friedrich kormány tagja volt 1919. szeptember 11-től. Elődje Lovászy Márton, akit közvetlenül a kormány megalakulásakor, tehát augusztus 27-én bíztak meg a tárca vezetésével, és ezt biztosan tudjuk későbbi levelezéséből, nem sokra tartotta a kabinet vezetőjét. Ebben a véleményében nemcsak az arisztrokrata gőgjét feltételezzük, aki elutasította a számára kisstílű akarnokot, hanem a gróf emberismeretét is felfedezni véljük. Somssich gróf még az 1919. november 24-én megalakult Huszár kormánynak is tagja volt, mint pártonkívüli, és a kabinet bukásáig külügyminiszterként tevékenykedett. Jelentős eredményt nem könyvelhetett el, de ezt, ha tényszerűen kíséreljük meg a helyzetet vizsgálni, nem is róhatjuk fel hibájául. Az ország akkori helyzete akadályozta munkáját, de azt is meg kell állapítanunk, hogy lényeges kérdések megoldásánál már ekkor Bethlen elképzelése és tevékenysége volt a meghatározó, ö maga is érezte helyzete átmeneti voltát, és kitartó buzgalommal egyetlen ügyet tisztelt meg figyelmével, nevezetesen mindent elkövetett, hogy a Vatikán felvegye a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Már akkor úgy ítélte meg, hogy az ország érdekében és legitimista felfogásának megfelelően erre feltétlenül szükség van. Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy ezzel kívánta biztosítani jövőjét, ti. önmagát jelölte vatikáni követnek. Mindenesetre nem járhatunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, Kánya jelentkezésének Somssich gróf megörült, mert úgy találta, hogy a Monarchia külügyi iskoláját 'megjárt — és ezalatt a tevékenységet, a szolgálatot is értjük —, jól ismert diplomata döntő szerepet játszhat az akkor még alakulóban levő magyar Külügyminisztérium munkájának kialakításában. Azonnal meg is bízta a politikai osztály vezetésével, és kinevezte a IV. fiz. osztályba. Kánya az esküt Somssich kezébe 1919. november 14-én tette le, a szolgálati idejét azonban 1919. október 31-től számolták. 1920. május 30-án Teleki külügyminisztersége idején lett „sécrétaire generálé", azaz főtitkár. Több helyütt (visszaem17