Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Levéltáros szakmaképek és képzési szintek Németországban / 49–60. o.

Levéltárosi szakmaképek és képzési szintek Németországban A német levéltárosok körében az utóbbi évek egyik legvitatottabb kérdése a levéltárosképzés és továbbképzés területe. A német újraegyesülésig elsődlegesen a kor változó követelményeinek az oktatási rendszerbe való beépítése volt a fő vitatéma, azóta ez a kelet-németországi levéltárosképzés átalakításának, integrálásának problémájával bővült. A fő vitapontok és elképzelések kiváló összefoglalását nyújtja Angelika Menne-Haritz a Levéltári Szemle 1993. évi 4. számában megjelent referátuma. Tanulmányomban a levéltárosi szakmakép különböző szintjeit, a képzési formákat ismertetem, külön kiemelve a gazdasági levéltárosképzés területét. Ahol erre lehetőségem volt, ismertetem az adott képzés órarendjét, a tantárgyakat, mivel a képzési szintek közti különbség ezek alapján jól érzékelhető. A mai német levéltárosi szakmaterületek kialakulása évszázados folyamat eredménye. A XIX. század a tudományos levéltárosok (höherer Dienst) időszaka volt, teljes körű felelősséggel és feladat ellátással. A levéltári gyakorlati feladatok növekedése azonban szükségessé tette egy új foglalkozási szint, egy új levéltáros típus megjelenését, először 1924-ben Bajorországban, majd 1936-ban Poroszországban a nem-akadémikus „középső" (mittlere), majd „emelt-középső" (gehobene-mittlere), végső elnevezésében „emelt szintű" (gehobene) levéltári szolgálat {gehobener Dienst) bevezetésével. A feladatok szétválasztásának fő célja a tudományos levéltáros tudományos tevékenységének tehermentesítése volt, egyrészt a növekvő napi ügyviteli feladatoktól, másrészt a nagy mennyiségben jelentkező újkori iratokkal való foglalkozástól. Az állami levéltárak közigazgatási feladatainak növekedése és a modernkori ügyiratok gyorsan növekvő mennyisége már a 60-as években egy újabb levéltárosi beosztás megjelenését követelte ki az emelt szintű levéltáros feladatainak megosztására. Elsőként Bajorországban vált lehetségessé 1973-tól a levéltáros asszisztens (mittlerer Archivdienst), a szakirányú iskolát végzett levéltáros képzettség megszerzése. A német állami levéltárügy területén dolgozók besorolásának ismertetésénél meg kell említeni az alacsonyabb beosztású csoport képviselőit is, a technikai személyzetet (einfacher Dienst), akik levéltári szakirányú képzést nem kapnak, hanem közigazgatási szaktanfolyam elvégzése után „mittlerer Verwaltungsdienst" besorolást nyerhetnek. Feladatuk sokrétű: a levéltár gondnoki feladatairól a technikai berendezések kezelésén keresztül a kutatótermi felügyeletig terjednek.

1 A Német Szövetségi Köztársaságban az oktatás rendjét, a jelentkezés feltételeit, a tanrendet, a vizsgáztatás rendjét a tartományi törvényhozások szabályozzák, a szövetségi kerettörvények nyújtotta lehetőségeken belül. Tudományos levéltárosképzés két helyen van: az 1921-ben alapított Bajor Levéltáros Iskolán (Bayerische Archivschule) Münchenben és a Marburgi Le49