Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Koroknai Ákos: A levéltárak és a változó gazdaság Nyugat-Európában / 3–18. o.

sok szakszerű előkészítéséhez. Vállalati szakembereket iskoláztak be saját tanfolyamaikra, hogy az iratok archiválásában a kellő jártasságot megszerezzék. Ez a levéltári tanácsadási szolgáltatás az 1980-as évek elejétől a gazdaság részéről megnyilvánult élénk érdeklődés és kereslet hatására kiterjedt a magánvállalati levéltárak bővítésével és átalakításával kapcsolatos ismeretek átadására is.

12 A gazdaságból kiinduló kezdeményezések nyomán Svájcban az 1990-es évek elejére a magánvállalati levéltárak alapítása hasonlóképpen felívelő szakaszba lépett. Sőt! A gazdaság szereplői egymástól is segítséget kértek. A gyógyszergyártásban világhírű Sandoz és CIBA-GEIGY cégek levéltárosait más vállalatok például már azzal a kéréssel keresték meg, hogy adják át számukra korszerű vállalati levéltáraik vezetésének és működtetésének know-how-ját. A levéltári szakismereteknek, mint speciális ismereteknek adásvétele — mint bármely más tudásé — piacképes lett, vagy legalábbis piacképességének csírái megjelentek. A levéltári ismeretek know-how-ja természetesen csak ott valósulhatott meg, ahol volt mit átadni, illetve átvenni, ahol a tudás áruba bocsátható lett. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy — a pozitív jelenségek ellenére — a gazdaság nem minden alanya kíván levéltári ismeretekbe, új válalati levéltárak létesítésébe invesztálni. Számos, magas műszaki technikát alkalmazó vállalat múltjának megőrzésére továbbra sem áldoz, csak piaci jövője érdekli. Nem ismeri fel, hogy a növekedésével együttjáró gazdasági koncentráció épp úgy iratpusztulásokra vezet, mint a felszámolás, csődbejutás.

13 Kétségtelen ugyanakkor, hogy a levéltárak tanácsadási szolgáltatása, mint viszonylag új tevékenység, még hagy maga után kívánni valókat. Kevés a szakember, a felkészültség sem mindig megfelelő, nem elég intenzív a tájékoztatás a vállalati forrásanyagok értékéről, amelynek következtében a vállalkozások nem mindig ismerik fel idejében az iratarchíválás szükségességét.

14 Az archiválási igények feltámadásában nagy szerepet játszott a vállalati múlt megismerésének szándéka. A történetüket feldolgozni kívánó vállalatok így kerültek kapcsolatba gazdaságtörténészekkel, akiknek feltáró munkája elképzelhetetlen volt rendezett magángazdasági levéltárak nélkül. Németországban a német Vállalkozástörténeti Társaság (Gesellschaft für Unternehmensgeschichte) és a regionális gazdasági levéltárak között emiatt szoros együttműködés alakult ki. Ennek keretében a regionális gazdasági levéltárak szaktanfolyamokat rendeztek, amelyeken a vállalati forrásanyagok rendezésében, feldolgozásában érdekelt gazdaságtörténészek elsajátíthatták az archivisztikai ismereteket. A regionális gazdasági levéltárak, a német Vállalkozástörténeti Társaság és az egyes vállalatok között szövődött jó kapcsolatrendszer kölcsönös előnyei csakhamar nyilvánvalóak lettek. Magánvállalatok sora lépett be — anyagi támogatást is nyújtva — a német gazdasági levéltárosok egyesületébe. Egyre több saját kezelésű vállalati levéltárat létesítettek, amelyekben már levéltárosokat alkalmaztak. A regionális gazdasági levéltárak ezáltal tehermentesültek az anyagátvételektől, miközben a szakszerű vállalati iratarchiváláshoz kialakították szaktanácsadói szolgáltatásukat. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az alapítványi formában működő dortmundi regionális Vesztfáliai Gazdasági Levéltár például az ottani kereskedelmi és iparkamara 21 ezer km

2-nyi és 8 millió lakosú illetékességi területéről elvileg összesen 88 ezer bejegyzett kamarai tagtól gyűjti a gazdasági iratanyagot. Ezzel szemben 1992-ben a levéltár 2,5 ezer ifm-t kitevő anyaga csak 99 vállalat, 17 kamarai levéltár, 16 szövetség és egyesülés, 22 gyűjtemény, 27 hagyaték, 150 kisebb szerzemény és letét iratÜ