Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Koroknai Ákos: A levéltárak és a változó gazdaság Nyugat-Európában / 3–18. o.

reskedelmi és iparkamarák támogatásával létesültek vagy felsőfokú tanintézetek (pl. kereskedelmi akadémiák) oktatási célokat szolgáló gyűjteményeiként keletkeztek. Kezdetben csak az említett szervek iratanyagát gyűjtötték, majd a későbbiekben a kamarák (kamarai régiók) illetékességi területén működő, javarészt megszűnt vállalkozások történeti forrásanyagának megmentését tűzték ki célul. Altípusként közéjük sorolhatók a regionális alapítványi gazdasági levéltárak. Többnyire jelenkori eredetűek. A stuttgarti például 1980-tól, a dortmundi 1969-től működik, jóllehet ez utóbbi regionális gazdasági levéltárként már 1941-ben megalakult. Egyesek, mint a Baden-Württembergi Gazdasági Levéltár, jelentős levéltári anyaggal is rendelkezik. Az említett levéltár 7 ezer ifm terjedelmű levéltári anyaga 215 cég és 15 kereskedelmi és iparkamara iratait őrzi, A gazdasági levéltárak harmadik típusát a szakági levéltárak alkotják, mint pl. a bochumi bányászati levéltár. Ezek egy-egy iparág történeti forrásanyagának gyűjtésére, megőrzésére és kezelésére szakosodtak. Egyedülálló típus a dán központi gazdasági levéltár Áarhusban, amelynek illetékességi és gyűjtőköre az egész országra kiterjed. Mintegy 50 ezer ifm-nyi anyagával Európa legnagyobb, a dán kultusztárca felügyelete alatt álló állami gazdasági levéltára. A kisebb országok számára kiváló példa, hogy ti. a gazdasági iratanyag gyűjtése és gondozása még piacgazdasági viszonyok között is megoldható központosítottan. A dán központi gazdasági levéltár léte természetesen nem zárja ki a saját alapítású és fenntartású magánvállalati levéltárak működését.

8 A már felsorolt gazdasági levéltári típusokon kívül említésre érdemesek még azok az állami és önkormányzati levéltárak, amelyek szintén átvesznek és őriznek — ha nem is mindig rendeltetésszerűen — gazdasági iratanyagot, javarészt államosított vagy állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervektől, de azok a könyvtárak, múzeumok, egyetemek, kulturális vagy egyéb egyesületek is, amelyek bárhol a világon szintén foglalkoznak a gazdaság iratanyagának gyűjtésével és megőrzésével, bár gyűjtéseik esetlegesek. A gazdasági levéltárak nem csupán a gyűjtőkör, hanem a finanszírozás tekintetében is különböznek egymástól. Ez utóbbi a gyűjtőköri működés hatósugarát erősen befolyásolhatja. Az első csoportot azok a levéltárak alkotják, amelyek fenntartását a magángazdaság vállalkozási és érdekképviseleti szervei támogatják. Működésük, gyűjtőköri tevékenységük ebből eredően nagy mértékben függ a gazdaság mindenkori kunjunkturális helyzetétől, függetlenül attól, hogy saját alapítású vállalati, regionális vagy szakági levéltárak-e. Közéjük sorolhatók az alapítványi formában működő gazdasági levéltárak is, ha támogatásukban csupán a magángazdaság érdekelt. A kizárólagosan állami finanszírozású dán központi gazdasági levéltár működési alapjai ezzel szemben szilárdak. Az állami költségvetés megnyugtató hátteret ad számára. Nem kell tartania rendeltetésszerű tevékenységének beszűkülésétől. Franciaországban is vannak törekvések regionális gazdasági levéltárak felállítására a nemzeti levéltár égisze alatt. A tervezett öt közül az elsőt az észak-franciaországi Roubaix-ban létesítik.

9 A gazdasági iratanyag intézményes gyűjtésének, őrzésének és gondozásának szervezeti rendszere azonban sok helyütt még nem alakult ki, miként Ausztriában sem. Bár az osztrák gazdasági levéltárügy megszervezésére Európa más országainak példája nyomán tettek kezdeményező lépéseket, és az Osztrák Levéltáros Egyesület 1970-ben és 1982-ben foglalkozott is a gazdasági levéltári hálózat kialakításának kérdésével, eredmények mégsem születtek. Az osztrák kereskedelmi és iparkamarák részéről ugyan az 1970-es évek elejétől erős igény mutatkozott a nagybankok és biztosítók, a különféle ipari egyesületek és érdek7