Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Koroknai Ákos: A levéltárak és a változó gazdaság Nyugat-Európában / 3–18. o.

KOROKNAI ÁKOS A levéltárak és a változó gazdaság Nyugat-Európában A Kelet-Európában folyó társadalmi-gazdasági átalakulások nyomán a magyarországi levéltárügyben alapvető szervezeti-strukturális változások következtek be. Megszületett az önkormányzati, a hatásköri törvény, készül az új viszonyokhoz igazodó levéltári törvény, miközben a változó világot egyfelől elavult, de még hatályos rendelkezések, másfelől újonnan alkotott jogszabályok formálják, nem mindig szerencsés módon. Időnként joghézagok támadnak, helyenként a régi és új jogszabályok nem illeszkednek szervesen egymáshoz. Ezek a körülmények nemcsak a levéltári, de bármely más szakterület mindennapjait megnehezítik. S mert az átmenet időszaka nyilvánvalóan hosszabb folyamat, a hazai levéltárosság a még megoldatlan szakmai kérdésekkel továbbra is kénytelen együtt élni. A nyomasztó gondoknak csak egyike volt a módosítás előtti csődtörvény levéltári vonatkozásainak kezelhetősége, de nem kevesebb feladatot jelent levéltári szempontból a privatizáció folyamatának nyomon követése. 1. Német helyzetkép az 1990-es évek elejéről A hazai csődtörvény megalkotása után érthetően került előtérbe a vállalatok levéltári anyagának veszélyeztetettsége. A gazdasági változások — természetükből eredően — mindenütt foglalkoztatják a levéltárosokat. A kapitalizmus kezdete óta a csőd, a tulajdonviszonyok módosulása, a gazdaság strukturális átalakulásai, a külső és belső vállalati szervezet folyamatos metamorfózisai, mint a gazdaság örök mozgásának és fejlődésének kísérő jelenségei mindig is hatással voltak és lesznek az iratképzésre és megőrzésre. Világszerte mentek és mennek csődbe vállalkozások — jogutód nélkül is —, másutt is változnak a tulajdonviszonyok és privatizálnak, legfeljebb szabályozottabb, de korántsem problémamentes viszonyok közepette. Bármely változás eleve zavarokat rejt magában és veszélyezteti a levéltári anyag fennmaradását, mert az új iratképzőkkel a kapcsolat nehezen teremthető meg, mert a tevékenységi területek teljes vagy részleges átszervezésével az illetékességek gyakorta tisztázatlanok. Nem egyedülálló magyar jelenség, hogy a mélyreható változások megszakítják az iratképzés rendes folyamatát, s hogy az iratpusztulás szinte elkerülhetetlen, amíg annak újraszabályozott menete nem alakul ki. A helyes válaszokat, az optimális megoldásokat régen is keresték, napjainkban is keresik. Aligha lehet azt állítani, hogy ideális viszonyok teremthetők, legfeljebb csak annyit, hogy a felelőtlen és meggondolatlan iratpusztítások szűk keretek közé szoríthatók. Nem különös ezért, ha az európai regionális gazdasági levéltárak Dort3