Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Hudi József: A történetkutatás és történetírás Veszprém megyében, 1779–1949 / 13–25. o.

A Bakony tudományos feltárását Rómer Flóris győri bencés kezdte meg az 1850-es évek végén.

20 A bencések a millennium emlékére kiadták a rendtörténeti sorozatot, közte a tihanyi és bakonybéli apátság 2—2 kötetét. A szerzők között ott találjuk Sörös Pongrácot, a bakonybéli bencés tanárt, aki számos egyháztörténeti tanulmánnyal is gyarapította a szakirodalmat.

21 A piaristák is méltóképpen megemlékeztek az ezeréves évfordulóról. Tölcséry Ferenc megírta a veszprémi nagy múltú gimnázium történetét.

22 A cisztercita rend tagjai közül elég a legnagyobbat, Békefi Remiget megemlíteni, aki megírta a magyarországi rend történetét, részt vett a Lóczy-féle Balaton-monográfia munkálataiban. Bár 1911-ben zirci apáttá választották, s tisztségét haláláig (1924) betöltötte, hivatali elfoglaltsága mellett is jelentős műveket írt.

23 A 17. század második felétől védekezőállásba kényszerített protestánsok egzisztenciális érdeke, hogy háborítatlan jelenlétük évszázados jogfolytonosságát bizonyítsák. Ezzel szemben a katolikusok a protestantizmust megelőző viszonyokat szeretnék rekonstruálni. A történelmet mindkét esetben a birtokjogi küzdelem szempontjai szerint értelmezik, s írják újra. A protestáns lelkészeket elsőként a gályarabságot szenvedett pápai rektorprofesszor, Kocsi Csergő Bálint szólította fel 1676-ban az egyháztörténeti adatok összegyűjtésére. Jó példával maga járt elől, amikor megírta a magyarországi gályarabok történetét. Kezdeményezése azonban nem talált követőkre.

24 Pető Györgyöt a veszélyeztetettség-érzet indította arra a 18. század első felében, hogy református egyháztörténeti feljegyzéseit (1709—1749) papírra vesse. Ugyanekkor Gaál Imre a dunántúli református superintendencia legfontosabb forrásait (1567—1732) gyűjtötte össze másolatban. Gyűjteménye elsőrendű forrása ma is a pápai egyház és egyházkerület történetének.

25 A pápai református egyház háborgatásának, majd száműzésének évtizedei alatt a történeti forrásanyag megmentése volt a legsürgetőbb feladat. Feldolgozásukra csak a vallásszabadság visszaállítása, a viszonyok konszolidálása után kerülhetett sor. A református egyházkerület megalapítása, az egyháztörténeti kutatások megindítása Tóth Ferenc püspök (1827—1844) múlhatatlan érdeme. A kutatásban maga járt az élen. A főiskolai könyvtár kéziratgyűjteményét, heraldikai gyűjteményét megalapozó Tóth több könyvében dolgozta fel a dunántúli református lelkészek életét. Megszervezte a főiskolai nyomdát (1838), amely a szocialista kori államosításig ellátta az iskolákat és egyházi intézményeket tankönyvekkel, nyomtatványokkal, s kiadta a református szerzők műveit.

26 Az osztrák abszolutizmus sötét éveinek elmúltával feléledt a történetkutatás is, melynek eredményeit a helyi lapok (Pápai Lapok, Pápai Hírlap, Pápa és Vidéke), valamint az 1890-ben alapított s 1945-ig megjelenő egyházkerületi hivatalos lap, a Dunántúli Protestáns Lap népszerűsítették.

27 Az egyházkerületi levéltár, a főiskolai könyvtár anyagának rendezése, feldolgozása az egyházkerület történetének megírását is lehetővé tette. A nagy feladatra Thury Etele kapott megbízatást. Az egyházkerület történetének első kötete 1908-ban meg is jelent, de folytatását a világháború kitörése és a szerző korai halála (1917) tette lehetetlenné.

28 Az evangélikusoknál szintén a türelmi rendeletet követő békésebb korszakban kezdődött a történeti kutatás. Az alapozást Hrabovszky György (1762— 1825) palotai, majd lajoskomáromi lelkész végezte el. A dunántúli evangélikus egyházkerület prédikátorainak életrajzát már 1796-ban elkezdte összeállítani, de műve csak 1806-ban jelent meg Veszprémben, ahol már 1789 óta működött nyomda.

29 A reformkori szórványos kutatások alapján írta meg 1853-ban Pálfy József a dunántúli evangélikus egyházkerület vázlatos történetét. Nagyobb előrehala16