Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Hermann Róbert: Mészáros Lázár levelei Csány Lászlóhoz / 63–76. o.

53 Gyulai Gaál Miklós (1799—1854), cs. kir. mérnökkari alezredes, 1848 október közepétől Perczel vezérkari főnöke, december l-jétől honvéd ezredes, a hónap közepétől az aradi ostromsereg parancsnoka. 1849. január l-jétől honvéd tábornok, február közepén felmentik beosztásából; ezt követően a honvéd mérnökkar főparancsnoka. 1849. július 24-én nyugalmazzák. Várfogságban hal meg. 54 1849. március 11-én. 55 Macskásy Antal (1820—1883) nemzetőr főhadnagy, 1848 szeptemberétől a 15. (Mátyás) huszárezred önkéntese. 1849 februárjától százados, a székelyföldi hadosztály élelmezési biztosa. 56 pontosabban 57 mi okból? 58 szerencsétlenséget 59 Asztalos Pál (1796—1849), Huszt képviselője, 1848 októberében országgyűlési biztos a feldunai hadtestnél, majd 1849 februárjában segédkormánybiztos Csány mellett. Elhunyt 1849. március 11-én. Csány tudósítását Asztalos haláláról 1. MOL H 2. OHB-iratok 1849:3312. 60 A nagyszebeni cs. kir. főhadparancsnokság raktárait. 61 A Magyar Katonai Érdemrend I. osztályának nagykeresztje. Az országgyűlés március 21-én határozott arról, hogy Bem Nagyszeben bevételéért és Erdély felszabadításáért ezzel az érdemrenddel tünteti ki. Bem a kitüntetést 1849. április 8-án Szászsebesen vette át. 62 bosszús, ideges 63 1849. március 5-én 64 Valószínűleg tollhiba, Damjanich helyett. 65 Mészáros valószínűleg Kossuthra utal. — Mészáros itt megint kissé tendenciózusan ismerteti az eredményeket. Az 1849. március 5-i szolnoki győzelemnek ugyanis meg kellett volna előznie a Dembinski vezette fősereg támadását. Dembinski elhibázott intézkedései következtében azonban a fősereg még 1849. február 26—27-én Kápolnánál csatára kényszerült. Miután Damjanich és Vécsey bevették Szolnokot, Dembinski azt követelte az OHB-tól, hogy „Damjanich, Vécsey, Klapka, Répásy seregével és 2 divízióval (hadosztállyal) — H. R.) Görgey seregéből Szolnokról Pest ellen operálhasson, s ehhez még a tiszti kinevezések és elmozdítások hatalmát feltétlenül". Kápolna és Tiszafüred után Kossuth joggal tagadta meg e több mint furcsa követelés teljesítését. L. erre Kossuth március 7-i levelét Szemeréhez, közli Kossuth Lajos összes munkái. XIV. k. Szerk. Barta István. Bp., 1953. 594—595. o. (továbbiakban KLÖM XIV). 66 hadtestéből, a VII. hadtestből 67 40 000 ellenség ellen 68 A hadműveletek ismertetése itt is tendenciózus. Március 13-án Vetter még azt parancsolta Görgeynek, hogy hadteste egy hadosztályát küldje a Törökszentmiklós térségében gyülekező főoszlop megerősítésére. Görgei ezen a napon már Tiszanagyfaluban volt. Szintén ezen a napon Vetter Tiszafüred fedezésére utasította Görgeit. Másnap, március 14-én Görgei egész hadteste átkelt Tokajnál a Tiszán, s onnan megindult Miskolc felé. Március 17-én már Miskolcon volt. Március 20-án Mezőkövesden kapta Vetter március 16-án írott parancsát arról, hogy akadályozza meg az ellenséges főerők egészének az I. és III. hadtestek Nagykőrös térségében előnyomuló oszlopai elleni fellépését. Ezen a napon Vetter a haditanács döntése alapján, egy téves kémjelentés miatt elrendelte a Tisza mögé való visszatérést. L. erre Görgey István: 1848 és 1849-ből. II. k. Bp., 1888. 38—47. o., Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. 2. kiadás. II. k. Bp., 1930. 20—23. o. és Hadtörténelmi Levéltár, Tanulmánygyűjtemény. 2256. Korrespondenzen vom Armee Oberkommandanten an die unterstehenden Truppén Kommandanten. (Gépelt másolat, eredetije uo. Az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc iratai 16/554. 69 Ti., hogy Nagyszebent és Brassót orosz katonaság szállta meg. Csány ugyanis úgy vélte, hogy a cs. kir. csapatok oldalán nem oroszok, hanem orosz katonaruhába öltöztetett szászok és románok harcoltak. L. erre MOL H 2. OHB-iratok 1849:2059., 2778., 3562., 3391. L. még Katona i. m. 236—237. o. Álláspontját március 17-én revideálta. L. MOL H. 2. OHB-iratok 1849:3610. 70 Bem 1849. március 12—13. között Nagyszebenben találkozott Effingham Grant-tel, Róbert G. Colquhounnak, a bukaresti angol főkonzulnak a titkárával. Grant útján levelet juttatott el a bukaresti angol és francia konzulátusokhoz, s kérte, hogy lépjenek fel az orosz beavatkozás ellen. L. erre V. Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848—1849. Bp., 1962. 159—163. o. 71 Ti., hogy ne próbálja meg megvesztegetéssel visszatartani a havasföldi orosz erők parancsnokait a beavatkozástól, mert elképzelhető, hogy az erdélyi orosz beavat75