Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - MÉRLEG - Vonyó József: Baranyai történetírás 1990/1991. Új címmel jelent meg a Baranya Megyei Levéltár évkönyve / 92–94. o.

Odor Imre a török hódoltság utáni Baranya nemesi társadalmáról ad teljességre törekvő képet, korabeli összeírások névsorait is mellékelve. Szili Ferenc tanulmányában hat somogyi középbirtok reformkori gazdálkodásának összehasonlító elemzését végezte el. Remélhetőleg ösztönzést ad a baranyai kutatóknak arra, hogy — a jóval szerényebb forrásadottságok ellenére — hasonló elemzéseket készítsenek jelentős hiányt pótolva ezzel. A kötet II. része — Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből -— szerves folytatása annak a több mint tíz éve folyó szervezett kutató és publikációs tevékenységnek, melyet a levéltár munkatársai és a hozzájuk kapcsolódó kutatók végeznek. Az idei évkönyv e tekintetben is új eredményeket hozott. Szemben a korábbiakkal, melyekben a baranyai nemzetiségek történetének demográfiai, politikai és művelődési vonatkozásait tárták fel, most a kilenc tanulmány többsége a nemzetiségek gazdálkodásával és társadalmával foglalkozik. Kiss Z. Géza a Drávavölgy magyar és horvát etnikai csoportjainak 17—19. századi együttélését vizsgálja. Árnyaltan elemezve egyrészt a táj hasonító, együttélésre késztető, másrészt a háborúk és politikai események viszályokat szító hatásait. Sarosácz György a Pécs környéki bosnyákok 18—19. századi szántóföldi és kertgazdálkodásáról ad igen részletes képet, gazdag forrásanyag felhasználásával. Márfi Attila a baranyai szerbek dualizmus kori földművelő szövetkezeteinek történetét vázolja fel. Közli legfontosabb adataikat, illetve alapszabályaikat, Király István a dél-dunántúli nemzetiségek (németek, horvátok, szerbek) állattenyésztéséről közöl terjedelmes tanulmányt. Különösen figyelemre méltó Solymár Imre tanulmánya, aki nagy irodalmi anyag felhasználásával, közgazdasági, antropológiai, szociálpszichológiai és néprajzi szempontokat is figyelembe véve vizsgálja a dél-dunántúli németek gazdaságcentrikus értékrendjét, gazdasági magatartását. Nagy Imre Gábor a dualizmus kori névmagyarosítási törekvéseket mutatja be, sokoldalúan elemezve a tételesen is közölt adatokat. Rozs András azt elemzi, miként erősödött meg a népinémet (Volksdeutsch) mozgalom a pécsi bányavidéken azt követően, hogy az Anschluss nyomán a Dunagőzhajózási Társaság bányái német tulajdonba kerültek. A két utolsó tanulmány kilép a regionális keretekből. Gerhard Seewann, a müncheni Südost-Institut könyvtárának Pécsett hosszú évek óta kutató igazgatója magyar és horvát nyelven közli gondolatait a magyarországi németek 1918 utáni fejlődéséről, a nyelv és tradíciók megőrzésének lehetőségéről. Az az •— új összefüggéseket is feltáró — összegzés, melyet Tükovszky Lóránt ad az 1918—1945 közötti magyar kormányok nemzetiségpolitikájáról, egyaránt segíti a problémát átfogóan megismerni akaró olvasót és a nemzetiségtörténeti témát választó kutatót. A szerkesztés elvei, a tanulmányok tartalma, színvonala egyaránt bizonyítják a jó hagyományok megőrzésére, ugyanakkor a megújulásra és a színvonal emelésére irányuló törekvést. Reméljük, a következő kötetben ismét megtalálhatjuk a régebbi kötetek hasznos és megszokott (most sajnos hiányolt) elemét: az idegen nyelvű rezümét. Mégpedig — az új cím által kifejezett szakmai igénynek megfelelően — a német mellett angol nyelven is. Méltó a tartalomhoz az új forma. A régi köteteknél tetszetősebb a Baranya megye 18. század végi térképének illetve címerének felhasználásával készült borító. Az új nyomdai kivitel, az alkalmazott tipográfiai megoldások a régebbieknél is áttekinthetőbbé teszik az évkönyvet. 93