Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: "Egy honvéd feljegyzései" Batthyány Lajos grófról / 49–62. o.

feltűnést keltett. Beszédeinek sem előadásmódja, sem tartalma nem volt kiemelkedő, de eddig az volt a szokás, hogy minden mágnást az osztrák kormány vazallusaként lehetett hallani, most pedig éppen egy mágnás mondta ki az ismert liberális alapelveket, és a jurátusok úgy ujjongtak, lármáztak, hogy a főrendi házban elnöklő József főherceg nádor előkelő, de erős hangon figyelmeztette őket a nyugodt viselkedésre. A diadal fellelkesítette, és mámorossá tette Lajos grófot. Továbbhaladva a választott pályán, Batthyány szakított minden korábbi barátjával, aki nem osztotta az ő politikai nézeteit; csillogó ebédjeire és vacsoráira csak saját pártjának az embereit hívta meg. Batthyány népszerű lett, és mint a nép ünnepelt embere, mélyen magába szívta a népszerűség édes mérgét. Feladta bécsi lakását, ahol a telet szokta tölteni, és áttelepedett Pestre. Ez volt az első példa arra, hogy egy mágnás eltávolodott az udvartól, ez azonban csak növelte közkedveltségét. Nemcsak a nép és a hangoskodó jurátusok, hanem minden hazafi és a kormány is felfigyelt erre a tündöklően felbukkanó csillagra, és különösen a sokat ünnepelt Széchenyi István gróf hízelgett Batthyány hiúságának és törekvéseinek. 1840-ben Kossuth megkezdte újságírói pályafutását,

39 azonban Batthyány nem állt vele semmilyen kapcsolatban, sőt, helytelenítette a nyelvhasználatát. Batthyány pénzsóvárnak és arcátlannak tartotta Kossuthot, de mivel a liberális párthoz tartozott, az ő lapját használták. Kossuth ellenben már akkor hízelgett a gazdag, hatalmas és nagyratörő mágnásnak, akinek buzgalma és szeretete a hazája iránt olyan mértékben nőtt, ahogy ő a törekvéseit a nyilvánosság által elismertnek és méltányoltnak látta. Batthyány először akkor került közelebbi és bensőségesebb kapcsolatba Kossuthtal, amikor megválasztották az Iparegyesület elnökévé,

40 mert Batthyány érdeklődött a születő ipar minden vállalkozása iránt, csatlakozott a selyemhernyótenyésztő egylethez, és éppen úgy, mint Széchenyi István gróf, nagy népszerűséget nyert a polgári körökben, anélkül azonban, hogy annak kicsinyes utánzójává vált volna. Ezekkel az elfoglaltságokkal telt el az idő az 1843-as országgyűlésig. Az ellenzéki pártnak megnőtt a szervezete és az ereje; olyan tehetségek és neveik számítottak a köréhez, akiket nem lehetett, mint korábban, jelentéktelenül figyelmen kívül hagyni. Batthyány Lajos gróf volt a kiemelkedő vezetőjük, és büszkeséggel töltötte el ez a rang, amellyel elnyerte a nép szeretetét és a kormány figyelmét. Az idős nádor, hogy megszerezze a pártatlanság látszatát, a liberális mágnással kokettált, és István főherceg, ugyanúgy mint Albrecht, Wilhelm

41 és mások, egy lovas ezreddel Pozsony közelében állomásozva, megjelentek a gróf ünnepélyein, ahova a konzervatív párthoz tartozókat nem hívták meg. Az országgyűlés, mint ismeretes, nem vezetett örvendetes eredményre. (...) A bécsi kormány azonban, az időket mérhetetlenül félreismerve, tovább haladt a régi úton. Apponyi grófot 'kinevezték kancellárnak/

12 és ha már ez a személyiség alkalmas volt, hogy növelje a bizalmatlanságot a kormány céljait illetően, az adminisztrátorok, quasi „Kreishauptmann"-ok kinevezésének kísérlete azt a félelmet gerjesztette, hogy az alkotmányt meg akarják semmisíteni. (...) Batthyány Lajos gróf felismerte a veszélyt, szövetségeseket keresett, és ez a szempont vezetett a Kossuthtal való szorosabb szövetséghez, akinek a lapja hatalom volt. Minden megyegyűlésen a kancellár ellen szónokolták, és hamarosan az egész ország izgalomba jött. (.. .)

43 A megyék autonómiája útját állta minden erőszakos beavatkozásnak, és az élen álló mágnások tekintélye elriasztotta a bécsi rendőrség kiszolgálóit. Annál 55