Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - KILÁTÓ - Menne-Haritz, Angelika: Levéltárosképzés a XXI. századnak / 66–85. o.
kenység lezárulása után azonban ezek a nyomok már a feladatvégzés módjáról tudósítottak. Ennek az új célnak az érdekében, de az összes, hasonló feladatokra vonatkozó iratok kontextusába helyezve archiválták az írásos emlékeket. 24 Az iratképzési rendszerben rejlő információk elemzését és feltárását segítették a levéltári feldolgozás eszközei, a rendezés és a segédletkészítés módszerei. Azzal a felismeréssel, hogy egy folyamat során 'keletkező információ létrehozásának elsődleges célja, nevezetesen jogi ügy vagy igazgatási cselekmény írásbeli bizonyítása, másodlagos céllá alakul át, minthogy ugyanaz a darab pergamen vagy papír egyszersmind a cselekmény menetét és motivációját is dokumentálja, s ezáltal történeti forrásává válik, a leíró levéltártudomány túlhaladta fejlődésének első, pragmatikus szakaszát. Így jött létre az a módszer és eszköz, amellyel az iratanyag egészét mind a történeti kutatás, mind az összes többi felhasználási területek számára hozzáférhetővé lehetett tenni. Funkcionális levéltártudomány A levéltárakkal szemben támasztott mai követelményekhez azonban már nem elég a leíró levéltártudomány a maga nyilvántartási, rendezési és segédletkészítési módszerével. A probléma, amely régi ugyan, de most, nem utolsósorban az ügyvitel elektronizáció jávai is felerősítve, teljes súllyal jelentkezik, az iratértékelés, s ez mára naponta megoldandó feladattá nőtt a levéltári gyakorlatban. A jogbiztosító iratok pragmatikus szempontok szerinti megőrzéséhez, majd ezeknek 'történeti képződményként való számbavételéhez és rendezéséhez most, a levéltártudomány további fejlődése során, a levéltári megőrzésre érdemes iratok azonosításának módszertana és elmélete járul. Míg az iratértékelés azelőtt mint művészet, intuíciót igénylő cselekmény vagy éppen kívülről hozott értékséma alkalmazása, a „magányos becsüs" egyéni mérlegelésére volt bízva, ma már olyan módszerek (kidolgozása szükséges, amelyekkel a levéltárban megőrzendő információk egyértelműen meghatározhatók, az iratértékelési döntések pedig végrehajthatóvá és átláthatóvá tehetők. A keletkezési összefüggések és kontextusok elemzése, ami, a proveniencia-elvben megfogalmazva, már korábban is alapja volt a fondók rendezésének, most azoknak a kritériumoknak a megalapozásához szükséges, amelyek az értékelést és a megőrzésről vagy megsemmisítésről hozott döntést vezérelhetik. 25 Az elemzés tisztázza, hogy milyen célokat és funkciókat szolgáltak az iratokban levő szövegek. Megvilágítja azt, hogy az iratok miért keletkeztek és miért éppen egy bizonyos rendszerbe álltak össze. Az értékelendő iratok funkcióinak elemzése során mérce alakítható ki azoknak a feladat- és munkaköröknek minősítéséhez, amelyeik végrehajtása érdekében az iratok keletkeztek. 26 A levéltárton alapelve, a proveniencia-elv tágabb érvényessége előtt az utat egyedül az iratok keletkezési összefüggéseinek funkcionális bemutatása nyithatja meg, mivel nemcsak a segédletkészítés és a rendezés módszertanához, hanem az iratértékeléshez is szilárd tudományos alapot nyújt. A levéltári értékelés elmélete a harmadik szakaszban központi tárgya lesz a levéltártudománynak, amely ezáltal, a gyakorlati és a leíró archivisztika után funkcionális levéltártudománnyá fejlődik. Az értékelés elmélete az a döntő pont, ahol a levéltári munkához tudományos megalapozásra van szükség. 27 A levéltári értékelésnek ezt a felfogását az elektronikus adatfeldolgozás teszi lehetővé. Az információ szükség szerint változtathatja fizikai alakját, egyszerre több helyen megjelenhet, és különböző célokra használható. Míg a számítógépek elterjedését megelőzően az információfeldolgozás azonos volt fizikai dolgok, mint pl. akták vagy mikrofilmek feldolgozásával, elektronikus tárolásnál a feldolgozás tárgyai állandó fejlődésben levő folyamatok. 28 Az értékelés73