Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Kovách Géza: Az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltárai / 45–52. o.

cia adó jegyzékeket. A legelső tolerancia adó jegyzék szerint évi 85, majd később évi 272 forint adót fizettek az aradi zsidók, mely összeg 1848-ig folyamatosan emelkedett. Gazdag iratanyag áll rendelkezésünkre az 1848 előtti évekből az aradi zsidó hitélettel, a zsinagóga és zsidó iskola bővítésével kapcsolatban. Az első rabbik között megemlíthetjük R. Jochmannt, R. Brodin Löblt, E. Szemity Hirschlt. 1789^ben hívták meg Aradra rabbinak Chorin Áront, a híres prágai rabbinak, Landau Ezekielnek jeles tanítványát. Ez a magas műveltségű rabbi több évtizedes aradi tevékenysége során sokat tett a hitközség életének előrelendítéséért. Mindenekelőtt az ő nevéhez fűződik a neológ hitközség megszervezése. Ebben a tevékenységében nagy támogatásra talált Hirschl Mózesben, akit 1826ban választottak meg a hitközség elnökévé. Munkájuk nem volt akadálymentes, mert az ortodox szárny rengeteget gáncsoskodott. Ezek azok az évtizedek, amikor az aradi zsidó közösség emancipációs törekvései végül is sikerrel jártak. A zsidó levéltár anyagát pompásan egészítik ki a vármegyei közgyűlések jegyzőkönyveinek adatai. Ezek a korelált okleveles adatok rendkívül érdekesek és sokatmondóak. Mindenekelőtt a zsinagóga és iskola építésével kapcsolatos anyagra kell felhívnunk a figyelmet. A város vezetőségének ellenállása miatt 1827. december 16-án Chorin Áront és Hirschl Mózest választja meg a hitközség küldötteknek, kik Bécsben a kamarai uradalom segítségével 1828-ban az 5920. számú engedély értelmében a magyar királyi helytartótanácstól kieszközlik a zsinagógára az építkezési engedélyt, mely mellé egy négy osztályos elemi iskolát is építenek. 1832. május elsején az iskola meg is kezdi működését, az épület teljes egészében azonban csak 1849-re készült el. A levéltár őrzi Hirschl Mózes 1840 áprilisában keltezett német nyelvű iskolai alapítványát is. 1844-ben a fiú osztályok mellé leányosztályt is létesítenek. Ekkor már 6 tanító oktatja az izraelita gyermekeket. Az 1848 előtti iratanyag között sok utalást találunk az aradi zsidóság gazdasági helyzetére vonatkozólag is. A tolerancia adólajstromok mellett (1800— 1847) sokat mondanak a zsinagóga imaszékeinek bérleti könyvei, az iskolai tandíjak jegyzőkönyvei, a hitközség pénztár naplói, a kamarai bérletek pénztárkönyve, nem kevésbé az 1741-től rendezeresen működő temetkezési egylet (Chewra Kadischa) regiszterei. Külön figyelmet érdemel a zsidóság társadalmi rétegződése. Az említett forrásanyagból ez is tanulmányozható. Vitathatatlanul a zsidóság a legnagyobb szerepet a kereskedelemben és a különböző regálé-bérletekben játszotta. Az iparűzés lassan bontakozott ki, mert az aradi céhek elzárkóztak a zsidó tanoncok befogadásától. A vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek is sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A céhekkel és a város vezetőségével szemben a vármegye szorgalmazta a szabad iparűzést. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a bomló céhrendszer mellett sok a zsidó kontárnak számító kisiparos, kiknek működését az aradi vásárokon erősen korlátozták, viszont szorgalmasan látogatták a vidéki vásárokat. 1831-ben már 80 zsidó kézművesről van tudomásunk. Míg a XVIII. századból mindössze 19, az 1800—1848 közötti évekből 6661, 1849—1867 közöttről már 1234 irat áll rendelkezésünkre. Ehhez számítandó még 32 különböző protokollum és regiszter. 1868-tól kezdve az iratanyag természetesen egyre gazdagabb. Erre az időszakra esik a különböző zsidó alapítványok és szervezetek létesítése. Ezekre a különböző szétszórt iratok és jegyzőkönyvek mellett a 97. és 98. számú csomók nyújtják a legtöbb adatot. Kétségtelenül a legrégibb a Temetkezési Egylet (Chewra Kadischa), melyről 1741-től beszélnek a papírok, és 175D-ből származik az első alapszabályzata (hé47