Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Müller Veronika–Réfi Oszkó Magdolna: "Szigorúan titkos": a Nagy Imre-per iratainak tematikus feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban / 3–12. o.

szakaszban a „bizonyítékok" összefoglaló nevet kapták. Mivel ezek a dokumentumok külön-külön egy-egy történeti eseményt tükröznek, együttesen pedig korszak szerint szakaszolhatók, célszerű ezeket az iratokat a bennük rejlő információ alapján bemutatni. „A forradalom és az azt követő események a bizonyítékként csatolt iratok tükrében" című második részben ismertetjük elsőként Nagy Imre 1955—56-ban írt tanulmányait, amik — a vizsgálók szerint — tartalmazzák Nagy Imre elvi-politikai nézeteit. Közöttük kiemelt helyet foglalnak el „A magyar közélet időszerű erkölcsi-etikai kérdéseiről" 1955 decemberében, „A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve és külpolitikánk kérdése" című, 1956 januárjában írt tanulmányok, melyek részben tartalmuk miatt képezték a vád anyagát, részben azért, mert a kéziratokat nyugatra juttatták. Ez utóbbi szolgáltatta a Kardos László és társai perben Kardos László ellen a fő vádpontot, és ez a vádpont kötötte össze a Kardos pert a Bibó perrel is. (Kardos László börtönírásai 1957-^1963. Sajtó alá rend.: Pogány Mária. Gondolat, Bp. 1992. 242 p.) A következő fejezetben azokat az iratokat mutatjuk be, amelyekből ismeretessé válnak az 1956. október 23-a és november 4-e közötti napi események. — Elsőként Nagy Imre beszédeit, rádiószózatait, 1956. október 28-i kormánynyilatkozatát ismertetjük. Ezeket az iratokat a vizsgálati anyaghoz részben eredetiben, részben másolatban csatolták, mellettük újságok eredeti példányai is megtalálhatók. — A következő részben mutatjuk be Nagy Imre és Losonczy Géza tárgyalásait a különféle forradalmi csoportokkal, szerveződésekkel, valamint a forradalom kormányának az intézkedéseit. Az intézkedések között szerepelnek miniszteri, miniszterhelyettesi felmentések, kinevezések, különböző minisztertanácsi határozatok, Mindszenty József rehabilitálását tartalmazó intézkedés stb. Külön fejezet tartalmazza Nagy Imre ENSZ-hez küldött jegyzékeit, az ENSZ misszió számára adott utasításait, a Budapesten akkreditált külképviseleteknek átadott szóbeli jegyzékeket. — Igen fontosak Nagy Imrének a forradalom alatt készített feljegyzései és Losonczy Gézának az események értékelésével kapcsolatos — Snagovban készített — nagy számú jegyzetei. — Külön fejezetben közöljük a Nagy Imréhez, mint a minisztertanács elnökéhez, illetve Losonczy Gézához, mint államminiszterhez a forradalom napjaiban beadott kérelmeket, ajánlkozásokat, különböző, a forradalom alatt gombamódra alakuló és szaporodó szervezetek programjait, követeléseit. Néhány példa a sok közül: „Az Űj Ideiglenes Forradalmi Magyar Kormány és Honvédelmi Bizottmány felhívása", az ellenállási mozgalom budapesti főparancsnoksága által kiadott, „A szabadságáért küzdő magyar nép 12 pontja", a Szociáldemokrata Párt, a KeresztényNéppárt, a Demokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Unió, a Magyar Forradalmi Ifjúsági Párt stb. beadványa megalakulásuk vagy újjáalakulásuk bejelentéséről; lapalapítási engedélykérelmek, szolgálatot felajánló levelek stb. — Végül az iratok között találhatók minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvi másolatai, az MDP Politikai Bizottsági és Központi Vezetőségi üléseiről készült jegyzőkönyvi másolatok, amiket szintén ismertetünk. A következő nagy fejezetben az 1956. november 4. és november 22. között a budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodó Nagy Imre „csoport" küzdelmét mutatjuk be, amit elsősorban Losonczy Géza kézzel írt jegyzetei illusztrálnak, és itt közöljük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ezen időszakban való üléseiről készült jegyzőkönyvi másolatokat is. Az 1956. november 24. és 1957. április közötti események, Nagy Iimréék snagovi tartózkodása szintén ábrázolhatók az iratok alapján. Diplomáciai jegyzékváltások (a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió, ill. a JSZSZK és a Magyar Népköztársaság között), Nagy Imre Snagovból írt levelei (Román Walterhez, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságához, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságához, Titohoz) azt tükrözik, hogy 11