Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Müller Veronika–Réfi Oszkó Magdolna: "Szigorúan titkos": a Nagy Imre-per iratainak tematikus feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban / 3–12. o.
zonytalanok vagyunk benne, akkor a későbbiek során ki kell kutatni. Ugyancsak minden esetben címet, lehetőleg szabatos címet kell adni az iratnak. így előfordulhat, és a munka során elő is fordult, hogy az eredeti cím mellé szögletes zárójelbe még magyarázó címet is teszünk, illetve tettünk. Ugyancsak nagyon fontos megadni az irat keltét. Ez a legtöbb irat esetében ismert, ha nem, akkor a szögletes zárójel jelzi, hogy csak az irat tartalmából vagy utalásból állapítottuk meg a keltezést. — A regeszták vonatkozásában alapelvként azt rögzítettük, hogy az irat tartalmának lehetőleg rövid, tömör összefoglalását adjuk úgy, hogy minden lényegesnek vélt tartalmi ismérvet közöljünk. Így a regeszta az irat tartalmától és terjedelmétől függően a pár sorostól több oldalig terjedhet. — A megállapodás szerint a személyneveket, függetlenül attól, hogy hogyan szerepel az iratban, rögtön a mai helyesírási szabályok szerint írjuk, a keresztneveket, ha hiányoznak, szögletes zárójelben pótoljuk. Tekintettel arra, hogy az iratok között sok korabeli újság is található, és mivel az újságokból csak a vonatkozó cikkek bemutatása a célunk, ezért e célra egy másik adatfelvételi lapot szerkesztettünk, amelyek az alábbi adatokat tartalmazzák: levéltári jelzet, az újság címe, a megjelenés helye, időpontja, továbbá az érintett cikkre vonatkozó adatok: cím, a szerző neve, a cikk tárgya, az ügyben szereplő nevek. A tényleges feltáró munka a fenti előkészületek után indult meg. — Darabszintű feltárásról lévén szó, célszerűnek tartottuk az iratsorozat feldolgozását szakaszolni oly módon, hogy először a Nagy Imre miniszterelnökre és Losonczy Géza államminiszterre vonatkozó dossziékat tanulmányozzuk át, jegyzeteljük ki, és a rájuk vonatkozó peranyagot elsőnek tegyük közzé. Mint ismeretes, az 1956 novemberében elrabolt és Romániába hurcolt Nagy Imrét és politikustársait 1957 áprilisában Budapestre hozták, és megkezdődött a vizsgálati fogságba került Nagy Imre és kilenc társa ellen a közel egy évig tartó vizsgálat. A vádlottak száma a perek idejére, 1958 februárra, ül. júniusra, Losonczy Géza halálával előbb kilencre, majd Szilágyi József ügyének elkülönítésével nyolc főre csökkent. Hosszú és türelmet igénylő munka eredményeképpen feldolgoztuk a Nagy Imrére és Losonczy Gézára vonatkozóan az eljárás során keletkezett peres anyagokat és az e személyekre vonatkozó bizonyítékként csatolt egyéb dokumentumokat, továbbá a konkrétan Nagy Imre, illetve Losonczy Géza ügyét címszerűen is tárgyaló kötetekben (a vizsgálati dossziék címéből ugyanis pontosan kiderül, hogy melyik személy ügyében összeválogatott iratok találhatók a kötetben) előfordult egyéb, a Nagy Imre ügyre általában is vonatkozó összefoglaló jelentéseket, dokumentumokat, a forradalom eseményeit időrendben taglaló kronologikus feldolgozásokat. A Losonczy Gézára vonatkozó iratanyag a vizsgálati és operatív sorozattal fejeződik be a politikus máig tisztázatlan, 1957. dec. 21-i halála miatt. Nagy Imre személyét érintően viszont feltártuk a bírósági sorozat megfelelő köteteiből a vádirat, tárgyalási jegyzőkönyvek, ítélet, a tárgyalások előtt vagy azokkal egyidejűleg, ill. azt követően készült és azokhoz kapcsolódó jegyzeteket, melyeket a tanácsvezető bíró, népbírók, jegyző, védőügyvédek készítettek részben a tárgyalás előkészítése céljából, részben ezekben rögzítették észrevételeiket, érzéseiket a tárgyalásokon elhangzottakkal kapcsolatban. Munkánk során 39 kötetről és 13 füzetről összesen 10 940 oldal terjedelemben 1953 adatfelvételi lapot készítettünk. A regesztákészítéssel párhuzamosan végeztük az iratok címeinek ill. az iratokban előforduló (az ügyben szereplő) nevek számítógépes adatrögzítését részben a majdani név- és címmutató készítése céljából, részben az egyes adatlapokon előforduló nevek ábécé rendbe sorolása céljából, továbbá a nevek, címek egységesítése érdekében. Fentieken túl a számítógépes rögzítést azért készítettük a munka közhen és nem a végén, 7