Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Müller Veronika–Réfi Oszkó Magdolna: "Szigorúan titkos": a Nagy Imre-per iratainak tematikus feldolgozása a Magyar Országos Levéltárban / 3–12. o.

alapján valószínűsíthető, hogy az operatív sorozat a pártvezetés és a BM felső vezetőinek tájékoztatására szolgált. A vizsgálati iratok sorozata (1, 37 ifm) 38 kötetből álló irategyüttes. Hasonlóan az operatív iratokhoz, az iratképző a BM H/8, osztálya volt. A köteteket részben római, részben arab számozással jelölték. Az iratanyag nagyobb részét a kihallgatási, tanúvallomási, felismerési és szembesítési jegyzőkönyvek alkotják, de találhatók az anyagban házkutatási jegyzőkönyvek, határozatok, továbbá a bizonyítási eljárás során a gyanúsítottak ellen felhasznált dokumentumok, korabeli újságcikkek, levelek, zsebnoteszok, Nagy Imre rádióbeszédei, diplomáciai jegyzékváltások, Nagy Imréhez, illetve a kormánykabinethez 1956. október 23-a és november 4-e között benyújtott kérelmek, beadványok és egyéb dokumentumok eredeti példányai és fotókópiái. Eredetileg itt helyezték el Nagy Imre: Gondolatok, emlékezések. Snagov, 1956—1957. című munkájának kéziratát és fotókópiáit is. A napló, írójának Snagovból Magyarországra történt visszahurcolása után került a belügyi szervek kezére. Egy 1957. szeptember 6-i feljegyzés szerint a 618 oldalas — jegyzettömbre írt — kéziratról fotómásolatot készítettek, amit a kézirattal együtt a „Vizsgálati iratok IV— V—

VI." kötetében helyeztek el. 1960-ban az iratokat (1 kézzel írt, 1 gépelt és 1 fotókópiás példányt) a BM vezetői számára kiemelték, és az iratok csak 1966ban kerültek vissza. Ekkor azonban az iratokat a bírósági iratok közé sorolták be. Eredetileg ugyancsak a vizsgálati iratok sorozatában helyezték el az un. Dokumentumgyűjtemény és Statisztikai adatok című köteteket, amelyeket — a letartóztatottaknak a vizsgálati iratok részeként, tanulmányozásra, rövid időre átadtak. Sajnos a köteteket a BM nem adta át, ezekről 1990-ben sem a Legfelsőbb Bíróság illetékese, sem a koncepciós perek ügyében létrehozott szakértői bizottság tagja nem tudott. A bírósági iratok együttes mennyisége 1,62 ifm, amiből 0,87 ifm irat, a többi eredeti hangszalag, illetve későbbi átmásolás és 16 mm-es keskenyfilm. Az iratok zömének iratképzője a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa. Az ügy titkosságára való tekintettel, valamint annak érdekében, hogy a tárgyalások színhelyéről egy szál papír se kerüljön ki, az ügyben eljáró igazságügyi hatóságok és személyek (tanácsvezető bírók, ülnökök, jegyzők stb.), valamint a védelmet képviselő ügyvédek feljegyzéseit és jegyzeteit a tárgyalások befejezésekor le kellett adni. Az iratanyag gerincét a vádirat, az 1958. február 5—6-i, ill. a június 9—15-e közötti tárgyalási napokon felvett hangszalagok, az ezekről gépírással átírt tárgyalási jegyzőkönyvek és filmek alkotják. Az iratok között elkülönítetten található Szilágyi József ügye: Szilágyi József saját kezű feljegyzései, 1958. április 16—18-i tárgyalásának anyaga, az ítélet és végrehajtására vonatkozó iratok. Kisebb mértékben, de az iratok között találhatók még — nyilván — a pótnyomozás során csatolt, s a gyanúsítottak ellen felhasznált dokumentumok, mint pl. diplomáciai jegyzék váltások a Nagy Imre ügyben a Szovjetunió, Jugoszlávia és Magyarország között 1956. november 24. és 1957. január 9-e között (ezek másolati példányai), a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány üléseiről készült jegyzőkönyvmásolatok (1956. november—december), a minisztertanács üléseiről készült jegyzőkönyvmásolatok, Nagy Imre, ill. a kormány intézkedései, utasítások, előterjesztések, határozatok, valamint a forradalom eseményeit feltáró eseménynaptár, rádióadások dokumentálása, stb. 1956. október 23-a és november 4-e között. Az iratok első rendezésére a nyomozás és az ügy vizsgálati szakaszának lezárását követően 1957-ben, majd a tárgyalás után 1958-ban került sor. Ekkor a köteteket részletes és pontos tartalomjegyzékkel látták el. 1960-ban egy újra4