Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Kanyar József: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyv '92. Szerkesztette: Ortutay András. Esztergom, 1992 / 83–85. o.
század végi jobbágycsaládokra, falugazdálkodásra, az életszínvonalra vonatkoztak, amelyek szinte a későbbi községi adattárak elődeinek tekinthetők. Az Esztergomi Prímási Levéltár nagyértékű forrásait tükröző publikáció — ha azok nem is egy időben készültek —, akár a gazdasági életre, akár a falura, akár a lakosságra, a családokra, a gazdasági viszonyokra, majd a társadalomra, annak mobilizációjára stb. vonatkoztak, napjainkban nélkülözhetetlen források a gazdaságtörténeti kutatásoknál, amelyeket értékes jegyzetek tesznek még használhatóbbakká. A feudáliskori orphanaliák fondjából merítette forrásait Ortutay András a hajdani árvák 18—19. századfordulói történetéhez. A kérdéskör kutatása nem csak a helytörténet, de a jogi szakirodalom számára is időszerű feladat, miután a jobbágyárvák aránya 15%-ra volt becsülhető a vizsgált községben. A Degré Alajos kutatásaira támaszkodó tanulmány a bajnai állapotok bemutatása előtt országos adatok bemutatását is elvégezte, majd azt vizsgálta, hogy Bajna a török utáni felszabadító harcok után miképp tudta gazdasági életét megszilárdítani. Szerencsére az adatközlőnek bőséges levéltári források álltak rendelkezésére az országos összeírásokból, Bél Mátyás Notitiájából, a canonica visiták'ból, amelyekből nemcsak gazdaság- és társadalomtörténeti, hanem fontos művelődéstörténeti adatok is felhasználhatók az olyan nagyságú településen mint Bajna a hely- és régiótörténet értékes forrásaiként. Arról nem is szólva, (hogy az árvaügyi számadásokban található hitelforrások, valamint az iparosodás előtti családi- és háztartásszerkézeti vizsgálódásoknak is igen jelentős nélkülözhetetlen forrásai. A jegyzetek bősége biztonságosan támaszkodthatik a szerző Komárom megyei helytörténeti olvasókönyvére is. Az Ortutay házaspár az alapvető forrásbázisok feltárásával modellértékű publikációkat tett közzé a levéltár évkönyvében. Már a legújabb kor témáihoz és forrásaihoz nyúltak vissza Bárdos István, Csombor Erzsébet és Szabó János publikációi. Bárdos István művelődéstörténeti kutatásai között jelentős helyet foglal el az idegenforgalom területe, amely előbb annak szervtörténetével, helyi és regionális irányításával foglalkozik. Esztergom városa a 20-as évek közepén Speyer J kölcsön felvételével kezdte meg a városfejlesztés idegenforgalmi feltételeinek a megalapozását, a város idegenforgalmi bizottságának 1927-ben történt megalapításával. Az '1929-es Nagyboldogasszony ünnepségeken már az Országos Idegenforgalmi Tanács képviselői is részt vettek. Egy év múltán elkészült a város 28 pontból álló idegenforgalmi szabályrendelete, a 30-as évek elején pedig már az Idegenforgalmi Hivatal is megnyitotta a kapuit, amely a 38^as kettős szentév ünnepsorozatát vette már programjába. Amikor pedig 1938 őszén visszaállt a történelmi vármegye központi szerepe, Esztergom 42 tagra bővítette újjáválasztott idegenforgalmi bizottságát, üdülőhellyé nyilvánításának az elérésére pedig külön hozott tető alá egy 8 tagú bizottságot. A dinamikusan dolgozó bizottság azon fáradozott, hogy az idegenforgalmi irányítás regionalitásának is szolgálja az ügyét. A tanulmányt értékes képdokumentáció egészíti ki. Csombor Erzsébet: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején. Amikor Hitler 1939. szeptember l-jén Lengyelország megtámadásával kirobbantotta a II. világháborút, nagyszámú lengyel katonai menekült került hazánkba dr. Antall József menekültügyi kormánybiztos támogatásával és került Esztergomba is — miként más megyékbe is — különféle üdülőkbe és táborokba a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság közbejöttével. Történetíróink ma már egyértelműen írnak e kérdésről, mint olyanról, amely a II. világháború súlyos és katasztrofális eseményei közepette — szinte egyetlenként —• pozitív szerepet játszott. A kérdéskör történelmi feltárásában Lagzi István publikációi voltak a kez84
