Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása Magyarországon 1945–1950. Bp., 1992 / 76–79. o.

1030/1945. számú kormányrendelet a területi és a helyi közigazgatás átszervezéséről intézkedett. Tisztázódott az önkormányzati testületek megalakításának a rendje, az állások betöltésének módja. Intézkedés történt az elszállított levéltári anyag felderítésére, a kormánnyal való kapcsolat biztosítására. A szerző új források feltárásával gazdagítja a kommunistáknak a közigazgatásról 1945 tavaszán 'kialakított álláspontját. Igen fontosnak tartjuk — különösen leváltárosok számára — a törvényhatóság végrehajtó szerveinek precíz számbavételét. Értékes elemzését kapjuk a főispáni intézménynek, a megyei önkormányzat és szervezete működésének. Sor kerül a megyei önkormányzat testületeinek felsorolására: a megyei közgyűlés, a megyei kisgyűlés, a megyei közigazgatási bizottság, a megyei törvényhatósági bizottság választmányai. Pontos ismereteket kapunk a megyei autonómia felfüggesztésének mechanizmusáról. A megyei törvényhatóság közigazgatási feladatait a központi és az ún. külső tisztviselőkkel bonyolítja le. Központi tisztviselők a megye székhelyén: alispán, főjegyző, másodfőjegyző, aljegyző, fogalmazók, gyakornokok, tiszti főügyész, tűzrendészeti felügyelő, főlevéltárnok, árvaszéki elnök, árvaszéki ülnökök és az állami szakigazgatás tisztviselői. Külső tisztviselők: a járási főjegyző, a járási jegyzők, a tűzrendészeti felügyelő és az állami külső szervek. Megismerhetjük a városi önkormányzatot, szervezetét és tisztviselőit. A községi önkormányzatok cím alatt találjuk a megyei várost és szervezetét, valamint a községet, az „államtagozat legkisebb egységét". A község legfontosabb testületi szerve a képviselő-testület volt. (Politikai okokból nem került sor 1945—d948 között községi választásokra.) Részletesen megismerhetjük a községi önkormányzati jogkört, a községi illetőségi fogalmat, a nagyés kisközségi szervezetet, az önkormányzati vezetőket, a községet felügyelő hatóságokat és a községi háztartást. A kutatóknak, de a levéltárosoknak is igen hasznos a Pénzügyi feladatok az önkormányzati igazgatásban 1945—1947. c. fejezet. Fontos fejezete a kötetnek a „Közigazgatási reformtörekvések 1945—1948'*. Az MKP vezetői úgy gondolták, hogy a kommunista belügyminiszter vezetésével a koalíciós pártok a közigazgatás kérdésében egységes véleményre juthatnak, így megszülethet a nemzetgyűlésben a közigazgatást átfogóan rendező törvény. A politikai viszonyok azonban nem tették lehetővé a megegyezést, sőt mivel a közigazgatás szorosan összefügg a hatalom gyakorlásával, mindegyik párt a maga szándéka szerint igyekezett a közigazgatást befolyásolni. Tettek is erre kísérletet, az 1945-ös választás után a kisgazdák a közigazgatásban is törekedtek a többség érvényesítésére — eredménytelenül! Farkas Gábor szerint azért, mert ,,a többi párt ezt a kisgazdapárti törekvést lefogta", de az is elképzelhető, hogy a kommunistáktól tartottak. Két lehetőség kínálkozott: az önkormányzati formák további tökéletesítése vagy az önkormányzatok teljes felszámolása és helyette a népi közigazgatás szervezetének megteremtése. A kötetből megismerhetjük a miniszterelnökség által létrehozott Jogi Reform Bizottság közigazgatási koncepcióit, a belügyminisztérium eredménytelen koordinációs tevékenységét a közigazgatási refom kérdéseiben. A szerző bemutatja a politikai pártok reformkoncepcióit a közigazgatás -megújítására. A fejezet értékét hangsúlyozva meg kell jegyeznünk, hogy Bifoó István e témával kapcsolatos munkásságát, véleményét nem lett volna szabad kihagyni. A Válasz hasábjain írta Bdbó 1946-^ban, hogy a nemzeti bizottságokat „... bele kell... építeni az önkormányzati közigazgatás szervezetébe mint szűkebb ügyintéző szerveket... s rajtuk keresztül kell biztosítani a vidéki közigazgatásban is a demokratikus koalíció túlsúlyát a társadalmi és politikai reakció és defenzíva szelleme felett." Bibó István demokrácia felfogása szemben állt minden diktatúrára törő politikai akcióval, magatartása és programja az igaz demokráciát jelenítette meg. 77