Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - KILÁTÓ - Gombos János: A Slovenská archivistika 1986 és 1990 közötti évfolyamai / 65–70. o.

mát, azok íróit tekintve is jelentős az iratgyűjtemény. Közülük legjelentősebb kordokumentumok Thurzó György feleségéhez írott levelei. Országos hivatal betöltőjeként az uralkodó környezetében, az országgyűléseken forgott és mint nádor a feudáliskori Magyarország legbefolyásosabb személye lehetett. Leveleiben szemtanúként írja le a tizenötéves háború 1592—1603 között lezajlott törökellenes harcait, illetve az 1606—1616 közötti évek függetlenségi harcait, diplomáciai törekvéseit. Nagyságrendben kisebb, de forrásérték szempontjából nem kevesebb jelentőséggel bírnak a töobi családtag, különösen Czobor Erzsébet fia, Thurzó Imre levelei is. Utóbbi mint Bethlen Gábor hadvezére a császári hadakkal vívott harcok, csaták résztvevőjeként szolgál az utókor számára értékes információkkal. A levelek újabb nagy csoportját alkotják a jószágkormányzók, a gazdatisztek, a várnagyok levelei. E levelek a gazdálkodás, a gazdaság hírein kívül élénk lengyelországi kereskedelmi kapcsolatokról, a birtokok társadalmi, művelődési, vallási viszonyairól, konkrét csatákról, török elleni óvintézkedésekről szólnak. A levelek következő csoportja, amelyeknek írói a főnemesség soraiból kerültek ki, bepillantást enged íróik mindennapjaiba. A levelek szerzői között olyan neveket találunk, mint csejtei Báthory Erzsébet, Homonnay Mária, Drasskovich György, Nádasdy Pál, Wesselényi István és mások a főnemesség soraiból. A levelek újabb csoportjának zömét Trencsén, illetve Túróc vármegye alispánjainak levelei alkotják. De találhatók ebben a csoportban más megyék levelei is, így határjárásokkal, birtok ügyekkel kapcsolatban Abaúj, Zólyom, illetve Pozsony vármegye levelei. Czobor Erzsébet, miután fia özvegye újból férjhez ment a család nagy riválisához, Eszterházy Miklóshoz, hosszú pereskedésbe fogott, hogy a család birtokai, illetve az unokái ne kerüljenek Eszterházy Miklós kezébe. E pereskedés termékei azok a levelek, amelyek között találhatók többek között Széchy Györgynek, a Királyi Kamara elnökének, illetve Bethlen Gábornak a levelei. A levelezés egy további csoportjába tartozik az az 1616 és 1625 között írott mintegy nyolcvan darab levél, amely a vallás, a művelődés témaköréből merít. Ezekben a levelekben olvashatunk egyebek mellett a fehérhegyi csatáról, a cseh evangélikus exulánsoknak a Thurzó-birtokra érkezéséről. Szintén az 1990. évi első számban olvasható Alzbeta Holosová: A túród hiteleshely működése az 1350. évig c. tanulmánya. A túróci konvent mint hiteleshely a XIII. század második felében kezdte tevékenységét. A kolostort IV. Béla alapította 1251-ben, alárendelve azt közvetlenül a franciaországi Prémontre anyakolostornak. A túróci premontreánus kolostor nagy kiterjedésű birtokai átnyúltak a mai Magyarország területére is. A túróci premontreánus kolostor, mint hiteleslhely egészen 1874-ig működött, amikor a 35. törvénycikk életre hívta a k'irályi közjegyzői hivatalt. A keletkezett iratok szövegük belső szerkezete és külső megjelenési formája szerint három csoportra oszlanak: privilégiumok, nyílt oklevelek (litterae patentes) és zárt oklevelek (litterae clausae). Funkció szerint három típusba tartoznak: tanúságlevelek (litterae testimoniales, fassionales, inquisitoriae), felettes szervek levelei (relatoriae), illetve oklevélmásolatok (transumpti). A túróci konvent, mint hiteleshely 1263 körül kezdte működését, összehasonlítva a királyi oklevélkiadási gyakorlattal, a konvent oklevelei mind szövegszerkezetben, mind külső megjelenésben kevésbé tökéletesek, de mindezek ellenére teljesértékű forrásanyagok a történelem segédtudományai, a helytörténeti kutatás, a történeti topográfia, illetve a nyelvészet számára. A folyóirat 1990. évi első számának másik, figyelemre méltó tanulmánya 69