Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - KILÁTÓ - Gombos János: A Slovenská archivistika 1986 és 1990 közötti évfolyamai / 65–70. o.
Juraj Fabian: A helyi hivatali bürokrácia szerepének értékeléséhez a Felvidék hatalmi mechanizmusában c. tanulmányában ugyanebben a számban rövid elemzést ad a dualizmuskori felvidéki vármegyék hivatali bürokráciájáról. Nemcsak a kormánypolitika végrehajtói voltak, hanem a dualizmuskori hatalmi gépezeten belül befolyá'sos csoportosulást képeztek. Agresszivitásukat a nemzetiségi és a demokratikus törekvésekkel szemben az a törekvés hajtotta — írja Fabian —, hogy 'megőrizzék kiváltságaikat és politikai befolyásukat. Frantisek Sedlák: A középkori oklevelek nyilvántartásának és feldolgozásának problematikájához c. tanulmányában, amely az 1987. évi második számban jelent meg, a középkori oklevelek őrzésével, feldolgozásával kapcsolatos módszertani kérdésekkel foglalkozik. Az oklevelek feldolgozását, hozzáférhetővé tételét illetően legközelebb áll a szlovákiai levéltárakhoz a magyar példa, az Országos Levéltár oklevélgyűjteménye. A szerző röviden leírja a gyűjtemény keletkezését, történetét napjainkig, összehasonlítva a szlovákiai levéltárak oklevélgyűjteményének történetével. A folyóirat 1988. évi első számában Ján Pivoluska írta meg a II. világháború utáni szlovák levéltári szervezet kialakulásának történetét. „A levéltárak egységes szervezetének kialakulása Szlovákiában és a Szlovák Levéltári Igazgatóság létrejötte" című tanulmányában. Az 1954-es év a szlovák levéltárügy történetében fontos mérföldkő volt, amely lezárta az 1948 februárjával kezdődő szakaszt. Először szabályozták a törvényben a levéltárügyet a levéltárakról szóló 29/1954. számú kormányrendeletben. 1954. október l-jétől kezdte meg működését a Szlovák Központi Állami Levéltár és hat állami levéltár. 1954— 1955. fordulójára befejeződött a Szlovák Levéltári Osztály és a Szlovák Központi Állami Levéltár kiépítése mind szervezeti, mind személyi szempontból. Kijelölték és kinevezték a Szlovák Levéltári Tudományos Tanács tagjait is, amely szerv 1955-ben kezdte meg tevékenységét. A szlovák levéltárügy történetében az 1954—1960 közötti éveket a történelmi fordulat éveiként is jellemezhetjük. Az egységes levéltári szervezet kiépülésében egy időben Csehszlovákiában kialakulóban volt az iratanyag feldolgozásának egységes módszere. (A csehszlovákiai levéltárakban 1954-ig ismeretlen volt a levéltári iratanyag nyilvántartásának, hozzáférhetővé tételének egységes menete és munkamódszere.) Ugyanebben a számban található ifj. Ferdinánd Ulicny: 1526 előtt keletkezett Zemplén megyei oklevelek c. cikke. A szerző Zemplén megye kiadmányozási tevékenységét, annak fejlődését vizsgálja a kezdetektől 1526-ig. Zemplén megye oklevélkiadásának vizsgálata során nem sikerült írásos bizonyítékot találni arra a kezdeti fejlődési szakaszra, amely sok más megyében ismert volt, amikor a főispán egyedüli funkcionáriusa volt a megyének. A legrégebbi reánkmaradt oklevelet 1299-ben adta ki Zemplén megye alispánja és négy szolgabírája. Az összes fennmaradt és Zemplén megye elöljárói által kiadott oklevelet több szempontból vizsgálta a szerző. Az oklevéltani elemzés során kiderült, hogy a hagyományos felosztás (nyitott és zárt oklevélre) nem volt összhangban az iratok formai, illetve tartalmi-jogi oldalával. Az o'klevelek vizsgálatánál döntő szempont volt a szöveg belső felépítése. Az iratok két csoportra lettek felosztva az egyes formulák használata és azok sorrendje alapján. Az első csoportba azok az oklevelek tartoznak, amelyek az intitulatióval kezdődnek, majd a promulgatió, a narratiö és a dátumozás következik. A többi formulának, úgy mint az inscriptionak, a penitenciális formulának, a coroborationak, valamint a zárószöveg formulának a használata nem volt szokványos. Az oklevelek másik csoportjának szövege a címzéssel kezdődik, ami az intitulatio, a salutatio, a narratiö, a dispositio és a dátumozás formulája követ. Az oklevélszövegek ilyen 66
