Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: Beszámoló a III. Európai Levéltári Konferenciáról: Bécs, 1994. május 11–14. / 58–62. o.

képzésre helyezik a hangsúlyt. Az azonban sok keleti országban nem tudatosult, hogy ezen a területen is pontosan az fog történni, ami például a gazdaságban: a segítség csak egy lehetőség, a döntő az lesz, hogy ki hogyan tudja majd hasznosítani a tanultakat, illetve kapottakat. Más, konkrét eseményekben is testet öltött a nagy változás. Amint elmúlt a politikai kényszer, megszűntek a szocialista ihletésű levéltári együttműködések, mert nem volt mögöttük szákmai tartalom. Az már az érem másik oldala, hogy a térségben a bilaterális kapcsolatok is megszakadtak, amit például a mi hungarika programunk bán. Csak reméljük, hogy a politikamentes keleti kapcsolatok előbb-utóbb helyreállnak. Érdekes helyzet alakult ki Ausztriát illetően. Ausztria nyugati országnak számít, és mint ilyen, a keleti várakozások tárgya. A Monarchiában betöltött vezető szerepéből fakadóan — aminek következtében az egész térségre vonatkozó központi források találhatók Bécsben — akaratán kívül kulcspozícióba került, ami által generálója lehet a térség levéltári együttműködésének. Még nem tudjuk, hogy ezt a kihívást az osztrák" kollégák elfogadják-e, az is kérdés, hogy fel vannak-e készülve a feladat vállalására (például rendszeres levéltári kurzusok tartására), illetve, hogy egyes gyanakvó keleti politikusok mikor látjá'k meg ebben a „Monarchia intellektuális restaurálásának veszélyét". Amíg Kelet-Európára a dezintegrálódás a jellemző, addig Nyugat-Európára a kisebb-nagyobb zökkenőkkel haladó integrálódás. A nyolcvanas években nagy lendületet vett a közös európai intézmények kiépítése, melyek természetesen irattermelőkként is megjelentek. Egy idő után a felhalmozódott iratanyag elérte a kritikus mennyiséget, a szabályozatlanság miatt protestálok hangereje pedig azt az erősséget, hogy az európai szervek létrehozták a firenzei Európa Levéltárat,

4 és hozzáláttak a levéltári-irattári kérdések szabályozásához. Az Európa Tanács szakemberei mára már kidolgozták egy olyan levéltári törvénymodell tervezetét, amely — ha elfogadják — mintaként szolgálhat minden európai ország levéltári szabályozásánál. Az elmúlt évtizedben egy korábban ismeretlen kulturális-gazdasági irányzat rajzolódott ki: régiók kialakulása és megerősödése. Közismert, hogy az európai határok nem feltétlenül földrajzi, gazdasági vagy kulturális választóvonalak mentén húzódnak, hanem ellenkezőleg, ilyen természetes egységeket gyakran szétválasztanak. Az államhatárok jelentőségének csökkenésével ezek az egységek fölértékelődtek, illetve úgy is mondhatjuk:, Ihogy eljött az idő, hogy megszerveződjenek. Nem mondható, hogy kezdetben a nyugati politikusok kitörő örömmel fogadták volna a regionális szervezetéket — gondoljunk csak a déltiroli vagy a katalán kérdésre — de kétségtelen, hogy mára már beletörődtek, és nem látnak bennük a szuverenitásukat veszélyeztető hatalmi központokát. A levéltárak elég aktívák voltak ezen a területen, és a nyolcvanas években virágzottak a levéltári jelleggel (is) bíró szervezetek: a konferencián referátum ismertette az Alpok—Adria csoportot,

5 de szóba került a Bodeni-tó levéltárosainak laza szervezete és a Mogersdorfi symposium is. Természetesen a gazdasági csoportosulásoknak is vannak levéltári vonatkozásaik. Ezek a gazdasági régiók, illetve szervezeteik gombamód szaporodtak, szervezettségük komoly szintet ért el, már megalakult a csúcsszervük is, az Európai Régiók Szövetsége. Érdekes módon a legtöbb, elsősorban gazdasági célzatú régió Franciaország határai mentén alakult meg, bevonva az összes szomszédos országot.

6 Levéltáros szempontból persze elsősorban az az érdekes, hogy milyen iratokat lioznak létre a regionális szervek, és ezeknek mi lesz a sorsuk. A helyzet teljesen új, és ennék következtében megoldatlan. Egyes szerveknek nincs állandó központjuk és adminisztrációjuk, a vezető tisztségeket rotációs elv alapján felváltva töltik be a régióhoz tartozó országok tagszervei. Az eredmény az, hogy 3—5 évente ván59