Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: Beszámoló a III. Európai Levéltári Konferenciáról: Bécs, 1994. május 11–14. / 58–62. o.

képzésre helyezik a hangsúlyt. Az azonban sok keleti országban nem tudato­sult, hogy ezen a területen is pontosan az fog történni, ami például a gazdaság­ban: a segítség csak egy lehetőség, a döntő az lesz, hogy ki hogyan tudja majd hasznosítani a tanultakat, illetve kapottakat. Más, konkrét eseményekben is testet öltött a nagy változás. Amint elmúlt a politikai kényszer, megszűntek a szocialista ihletésű levéltári együttműködé­sek, mert nem volt mögöttük szákmai tartalom. Az már az érem másik oldala, hogy a térségben a bilaterális kapcsolatok is megszakadtak, amit például a mi hungarika programunk bán. Csak reméljük, hogy a politikamentes keleti kap­csolatok előbb-utóbb helyreállnak. Érdekes helyzet alakult ki Ausztriát illetően. Ausztria nyugati országnak számít, és mint ilyen, a keleti várakozások tárgya. A Monarchiában betöltött vezető szerepéből fakadóan — aminek következtében az egész térségre vonat­kozó központi források találhatók Bécsben — akaratán kívül kulcspozícióba ke­rült, ami által generálója lehet a térség levéltári együttműködésének. Még nem tudjuk, hogy ezt a kihívást az osztrák" kollégák elfogadják-e, az is kérdés, hogy fel vannak-e készülve a feladat vállalására (például rendszeres levéltári kurzu­sok tartására), illetve, hogy egyes gyanakvó keleti politikusok mikor látjá'k meg ebben a „Monarchia intellektuális restaurálásának veszélyét". Amíg Kelet-Európára a dezintegrálódás a jellemző, addig Nyugat-Európára a kisebb-nagyobb zökkenőkkel haladó integrálódás. A nyolcvanas években nagy lendületet vett a közös európai intézmények kiépítése, melyek természetesen irattermelőkként is megjelentek. Egy idő után a felhalmozódott iratanyag el­érte a kritikus mennyiséget, a szabályozatlanság miatt protestálok hangereje pedig azt az erősséget, hogy az európai szervek létrehozták a firenzei Európa Levéltárat, 4 és hozzáláttak a levéltári-irattári kérdések szabályozásához. Az Európa Tanács szakemberei mára már kidolgozták egy olyan levéltári törvény­modell tervezetét, amely — ha elfogadják — mintaként szolgálhat minden euró­pai ország levéltári szabályozásánál. Az elmúlt évtizedben egy korábban ismeretlen kulturális-gazdasági irány­zat rajzolódott ki: régiók kialakulása és megerősödése. Közismert, hogy az euró­pai határok nem feltétlenül földrajzi, gazdasági vagy kulturális választóvona­lak mentén húzódnak, hanem ellenkezőleg, ilyen természetes egységeket gyak­ran szétválasztanak. Az államhatárok jelentőségének csökkenésével ezek az egy­ségek fölértékelődtek, illetve úgy is mondhatjuk:, Ihogy eljött az idő, hogy meg­szerveződjenek. Nem mondható, hogy kezdetben a nyugati politikusok kitörő örömmel fogadták volna a regionális szervezetéket — gondoljunk csak a dél­tiroli vagy a katalán kérdésre — de kétségtelen, hogy mára már beletörődtek, és nem látnak bennük a szuverenitásukat veszélyeztető hatalmi központokát. A levéltárak elég aktívák voltak ezen a területen, és a nyolcvanas évek­ben virágzottak a levéltári jelleggel (is) bíró szervezetek: a konferencián refe­rátum ismertette az Alpok—Adria csoportot, 5 de szóba került a Bodeni-tó levél­tárosainak laza szervezete és a Mogersdorfi symposium is. Természetesen a gaz­dasági csoportosulásoknak is vannak levéltári vonatkozásaik. Ezek a gazdasági régiók, illetve szervezeteik gombamód szaporodtak, szervezettségük komoly szintet ért el, már megalakult a csúcsszervük is, az Európai Régiók Szövetsége. Érdekes módon a legtöbb, elsősorban gazdasági célzatú régió Franciaország ha­tárai mentén alakult meg, bevonva az összes szomszédos országot. 6 Levéltáros szempontból persze elsősorban az az érdekes, hogy milyen iratokat lioznak létre a regionális szervek, és ezeknek mi lesz a sorsuk. A helyzet teljesen új, és en­nék következtében megoldatlan. Egyes szerveknek nincs állandó központjuk és adminisztrációjuk, a vezető tisztségeket rotációs elv alapján felváltva töltik be a régióhoz tartozó országok tagszervei. Az eredmény az, hogy 3—5 évente ván­59

Next

/
Oldalképek
Tartalom