Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Kapronczay Károly: Adatok Közép-Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18–19. században / 3–13. o.

Az Orosz Birodalom a 19. század derekán újabb válságos helyzetbe került, hiszen a krími háborúban elszenvedett veresége ismételten előtérbe helyezte azokat a halaszthatatlan belső reformokat, például a jobbágyfelszabadítás kérdését, amelyek nélkül óhatatlanul elmaradt Európa mögött. Itt nincs hely ennek mélyebb elemzésére, de a Birodalom belső szerkezeti felépítésének átrendezésével egy időben intézkedések történtek az oktatás — ezen belül az egyetemi képzés — korszerűsítésére, kiszélesítésére. Így került sor újabb egyetemek —• Odesszában, Varsóban, Tomszkban stb. — alapítására, hogy a Birodalom érdekeinek és szükségleteinek megfelelő számú értelmiséget biztosítsák. Az egyetemek viszont kettős küzdelem színterévé váltak: egyrészt a felerősödött nemzetiségi mozgalmak harcot indítottak — például Dorpatban, Helsinkiben, Kijevben, Odesszában stb. — az erőteljes russzifikálás ellen, az orosszal szemben a nemzeti nyelvek használatáért, a háttérbe szorított nemzetiségi kultúrák műveléséért. A másik cél a tanszabadság elvének megteremtése lett, igaz a szabadabb tudományos szellem korlátozása a természettudományi és orvosi karon kevésbé volt érezhető. Mindenesetre ez az időszak igen lényeges a nemzeti nyélvek megteremtése, illetve a nemzeti kultúrák felépítése szempontjából.

26 A 19. század második felében Európa ezen térségében mind erőteljesebbé vált a nemzeti államok kialakulása, a különböző — elsősorban orosz és török •—• elnyomó hatalmaktól való szabadulásának folyamata. Amint a török uralomtól fokozatosan szabadultak fel a balkáni népek, úgy alakultak sorra főiskoláik, egyetemeik. 1819-ben alapították meg azt a bukaresti intézményt, amelyet a román királyság megszületése után, 1864-ben — elsősorban német egyetemek segítségével — egyetemmé szerveztek át. Bulgáriában 1885-ben alapították meg a szófiai egyetemet, mint a Balkán első egyetemét, hiszen a török uralomtól korábban megszabadult Szerbiában csak 1912-ben alapítottak egyetemet. Amíg Kelet-Európában erőfeszítések történtek az európai haladáshoz való felzárkózásra, addig Közép-Európa térségében az oktatási és felsőoktatási rendszer tudatos és az állam szempontjainak megfelelő fejlesztési folyamata játszódott le. Itt már nem az első egyetem alapítása volt a cél, hanem a meglévők mellé, kisebb területi egységekre ható intézmények szervezésének folyamata játszódott le. Az Osztrák—Magyar Monarchia területén jól nyomon követhető ez a folyamat: Eötvös József elképzeléseiben nemcsak a kolozsvári egyetem megalapítása szerepelt (1872), hanem a magyar korona területén még másik három is, ami — anyagi okok miatt — csak a századforduló után valósulhatott meg (Pozsony, Debrecen). Az osztrák császári korona területén ekkor alapítják: meg az innsbrucki egyetemet, erőteljesen fejlesztik a grazi egyetemet, míg Csehországban Prága mellett jelentősebb szerepet kapnak Olmütz és Brünn egyetemei. Igaz, a prágai egyetemen a század végén olyan magas hőfokot ért el a cseh és a német ellentét, amely végül az egyetem kettéválásához, a prágai német egyetem kiválásához vezetett. Lemberg egyeteme sem volt mentes a nemzetiségi ellentétektől, hiszen itt körvonalazódott az ukrán nemzeti mozgalom, miközben Bécs a lengyel—ukrán ellentétek szításával a maga hasznára igyekezett a helyzetet fordítani.

27 Az orvosképzés szempontjából meghatározó szellemi erőt a bécsi egyetem orvosi kara képezett a 19. század közepéig, hiszen ez az egyetem a Monarchián belül olyan különleges jogokkal volt felruházva, amelyekkel egyik egyetem sem rendelkezett. A Bécsben szerzett oklevél a Monarchia bármelyik területén érvényes volt, míg a más egyetemeken szerzett csak az adott ország területén. Például a pesti egyetemen kapott oklevél csak a magyar korona területén volt érvényes, máshol nem. így a hallgatók többsége igyekezett tanulmányait Bécsben befejezni, az egész Monarchia területére érvényes diplomát szerezni. Ez is 11