Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gombos János: A Koháry-Coburg család besztercebányai családi levéltára / 35–41. o.
Koháry I. István számára a katonai pálya végzetszerűnek bizonyult. 1664ben elesett Lévánál a törökkel vívott harcban. Öt fia közül II. István és Farkas értek meg férfikort. Apja után Farkas, mint legidősebb fiú örökölte a birtokokat. Koháry II. István az elődök nyomdokain haladva a török és a rendi felkelők elleni harcban jelentős szerephez jutott mind katonai, mind politikusi téren. Mint a Duna-menti hadak parancsnoka harcolt a török ellen Eger várának visszafoglalásakor és másutt, melyek nyomán tábornoki rangot szerzett. I. Lipót 1685 J ben örökös grófi címet és Hont megye örökös főispáni rangját adományozta neki. Később udvari titkos tanácsosként és királyi táblabíróként is tevékenykedett. Királyi adományként Koháry II. István további birtokokhoz jutott: 1685-ben a divényi uradalom egy újabb darabjához, 1691-toen Felső-Balog és Rimaszécs uradalmakhoz és a derencsényi uradalom (mindhárom Gömörben) egy részéhez, amelyet 1690-ben 10 000 forintért vásárolt meg a Kamarától. A murányi (szintén Gömör-megyei) uradalmat Koháry H. István testvérével Farkassal előbb 1702-ben 89 500 forintért bérelte a Kamarától, majd 1720-ban II. István adománylevelet szerzett rá. Ekkortájt a Koháryak Heves megyében (Adács, Apc, Hatvan, Hort, Pata, Visznek) és Pest megyében (Akasztó, Dömsöd, Kecskemét, Kis-Üjfalu, Mende, Pátz, Uri) is szereztek birtokokat. Koháry II. István 1731-<ben bekövetkezett halála után a birtokok örököse Koháry András, testvérének, Farkasnak fia lett. Ő szintén katonaként szolgálta a Habsburgokat. Tábornoki, majd marsaili rangra emelkedett. Bátyjai, Koháry II. János és György a török elleni harcban estek el: János 1717-ben Belgrádnál, György pedig, aki III. Károly oldalán V. Fülöp ellen harcolt, Spanyolországból hazatérve 1716-ban Péterváradnál vesztette életét. Koháry András tovább gyarapította a család birtokait. Megszerezte a Bosnyák-örökségből a Nógrád megyei birtokok egy részét (Ipoly-Bolyk, Alsó-Szem ered, Szőlős, Litke és KarancsApátfalva). A Koháry-család rangjának és hatalmának zenitjére 1815-ben jutott, amikor I. Ferenc Koháry Ferencnek hercegi címet adományozott. Koháry Ferenc halálával 1826j ban kihalt a család fiúágon. Rövid, átmeneti időszakot követően — amíg a Koháry-birtökok a Kincstár kezelésében voltak — 1829-ben Coburg Ferdinánd, felesége Koháry Antónia revén a Kamarától visszaszerezte a Koháry-birtókokat. Coburg Ferdinánd 1851-ben bekövetkezett halála után a birtokok Gusztáv nevű fiára szállottak, akinek három fia volt (Gusztáv, Fülöp és Ferdinánd, a későbbi bolgár cár). Coburg Fülöp fia, Joziás volt 1918 után az utolsó törvényes örököse a családi birtokoknak, amelyek ideiglenes, majd 1927 után állandó állami irányítás alá kerültek. 1928-ban a Szlovákia területén lévő Koháry-Coburg birtokok a prágai Állami Földhivatal kezelésébe, állami tulajdonba kerültek, míg az utolsó tulajdonos kártérítést kapott. A Koháry-Coburg családnak a Besztercebányai Állami Területi Levéltár (Státny oblastny archív v Banskej Bystrici) őrizetében fennmaradt gazdag és széles időintervallumot átfogó irategyüttese az alábbi fondókra oszlik: 2 a) A Koháry-Coburgok családi iratai (1241) 1324—1945 b) A központi igazgatás és a területi szervek iratai (1622) 1692—1828 c) Uradalmak iratai (1730—1922) d) Mezőgazdasági igazgatóságok iratai (1883—1920) e) Erdőgazdaságok iratai (1828—1952) /) Fafeldolgozó üzemek iratai (1885—1950) A fenti fondok közül a dél-alföldi, de akár a hazai szlovákság történelmének fontos és az eddiginél nagyobb érdeklődésre is számot tartható forrása a Koháry-Coburgok csaláHi levéltárának fondja. A Koháry-birtokok hagyományos központja a csábrági vár volt. A XVIII. században Koháry Farkas, a családi vagyon akkori kezelője, átköltözött Szent-Antalba, a szitnyai uradalom köz:m
