Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gerhardt Éva: Adalékok a magyar hadifogoly kérdés alakulásáról a II. világháború után: a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság / 18–34. o.

unió végzi, továbbá engedélyezi a magyar szervek közreműködését a hazaszállítás lebonyolításában is, — ugyanis a Szovjetunió „hozzájárul ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság kormánya a hadifoglyok kiválogatásának s folyamatos hazaszállításának megkönnyítése céljából a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége területére bizottságokat küldhessen."

10 Tehát részben e tervezet alapján indulhatott meg végre jelentősebb számban a hadifoglyok hazaszállítása Magyarországra. 1947—1948-ban a magyar hadifoglyok hazaszállítását a Moszkvában székelő repatriációs bizottság irányította, melynek vezetői Golubjev altábornagy, Baszilov vezérőrnagy, Gavrilov ezredes és Bogdanov ezredes volt. Az egyezmény értelmében két nagy gyűjtőtábort alakították ki szovjet őrizettel a magyar hadifoglyok részére, az egyik Foksánban, a másik Máramarosszigeten volt, s itt csoportosították a hazatérőket azokba a vasúti szerelvényekbe, amelyekkel Debrecenbe érkeztek. 1947 júniusában elindult az az 5 tagú magyar hadifogoly-bizottsági delegáció, amely Bukarestben a Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökétől, Szuszejkov vezérezredestől megkapta a két gyűjtőtáborban a működési engedélyt. Ezzel lehetővé vált, hogy közvetlenül érintkezésbe lépjenek a hazatérő hadifoglyokkal, s már a gyűjtőtáborban felmérjék egészségi állapotukat, egyéb igényeiket, és előzetes nyilvántartásokat készíthessenek az itthoni munka megkönnyítésére. A magyar—szovjet megállapodás alapján a szovjet hatóságok magyar kérésre a hazaszállítandó magyar hadifoglyok többségét a máramar osszigeti gyűjtőtáborba vitték, mivel innen igen rövid távon kellett román területen átmenni, majd Kárpátukrajnán keresztül jöhetett a szerelvény Záhonyon át Debrecenbe. Ennek megfelelően itt a szovjet hatóságok biztosították a szállító eszközök legnagyobb részét is, mivel ezek a szerelvények részben Magyarországon keresztül Ausztriába mentek a szovjet katonák hazahozataláért. A szovjet fél alapvetően 3 szerelvényt működtetett ingajáratban Máramarossziget és Debrecen között, ez az út átlagban 12—16 órát vett igénybe. A jelentések szerint az ekkor hazaérkező hadifoglyok egészségi állapota kielégítő, ruházatuk viszonylag jó és tiszta volt. Itt a máramarosszigeti táborban a beérkezettéket ismét fertőtlenítették, majd az orosz táborparancsnokság ekkor választotta ki a nem Magyarországon lakó magyarokat, akiket lényegében szabadon is bocsátott, míg Debrecenbe már csak a magyarországiakat küldte. A foksáni gyűjtőtáborból az első szerelvények 1947 júniusa végén indultak el kétnaponként és Biharkeresztesen lépték át a magyar határt, — ezek a hadifoglyok szintén jó ruhával voltak ellátva, és nagy részüket a Kisenyev környéki táborokból hozták. A hadifoglyok hazaszállításánál a hivatalos román szervekikel történő megállapodások mellett ismételten jelentős segítséget nyújtottak a Magyar Népi Szövetség tagjai, akik román területen kísérték a magyar szerelvényeket, s a magyar hadifogoly-bizottság delegációjának kérésére részt vettek az erdélyi magyarok kiválasztásában, és segítették hazajutásukat a két gyűjtőtáborból. Az első jelentősebb hazaérkező hadifogoly hullám után a szovjet fél nyomatékosan kérte a magyar hatóságokat, hogy a hadifogoly-szerelvények, amelyek szovjet őrizet alatt állnak, ne álljanak meg Záhonytól Debrecenig, mivel egyrészt a magyar polgári lakosság szinte megrohamozza ezeket a szerelvényeket, s többször is úgy kellett a civil lakosság közül kigyűjteni a hadifoglyokat, másrészt igen sok romlandó élelmiszert ajándékoznak a hazatérőknek. A debreceni átadó-átvevő állomáson a hazatérő hadifoglyok átvételével dr. Vadász Sándor szociális felügyelőt, dr. Major Pál szociális titkárt, Szendrő László miniszteri titkárt, Nagy Lajos szociális előadót és Szász Ferenc vezérőrnagyot bízták meg. A beérkező hadifoglyok számára biztosítani kellett az azon26