Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - HÍREK - Dóka Klára: Beszámoló a kelet-közép-európai levéltárak képviselőinek krakkói tanácskozásáról / 98–100. o.

get alapítványból biztosítják. Szövetségi Levéltár idetartozó iratokat őrző részlegei Bonnban, Berlinben és Bad Honefben működnek. A második témakörről két szomszédos ország képviselője (Péter Kartous — Szlovákia és Vladimír 2umer — Szlovénia), valamint e sorok írója tartott előadást. Kapcsolódott a témához a már említett moszkvai Wladimir Piotrowicz Kozlow is. Az orosz kolléga 1991 augusztust tekintette olyan vízválasztónak az ottani politikai életben, mely a levéltári területen is éreztette hatását. A fordulat után a szakmában négy fő feladatot tűztek ki célul: — a feladatok depolitizálása, a levéltári munka ideológia mentessége — a szakmai minőség javítása — a jobb technikai feltételek biztosítása — magasabb fizetésekkel a levéltárosok jobb életkörülményeinek megteremtése. Péter Kartouá a szlovák levéltári törvényhozásról számolt be. Az utolsó jogszabályt (1975. évi 149. §-t) a Szlovák Nemzeti Tanács 1991 decemberében — 1992. január 1-jei hatállyal — módosította. Az új rendelkezések értelmében a levéltárak — állami levéltárakra — városi levéltárakra — egyéb jogi személyek levéltáraira oszthatók. Az állami levéltárak között — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — megkülönböztették a központi (Szlovák Nemzeti Levéltár, Központi Bányászati Levéltár), a területi (összesen hét: Pozsony, Nyitra, Biccse, Besztercebánya, Lőcse, Kassa, Eperjes), valamint a helyi irányítás alatt álló kerületi levéltárakat. Üj fogalmat jelentettek a városok és az egyéb jogi személyek levéltárai. E módosítás során a kutatási lehetőséget a korábbi 50 évről 30-ra szállították le. Az előadó ismertette a készülő új levéltári törvény előírásait is. A beszámolóból egyértelműen kitűnt, hogy a szlovák kollégák a törvény előkészületeivel és szövegezésével nálunk jobban állnak, azonban az elképzelések konzervatívabbak, és az új jogszabályok nem bontják le olymértékben a régi struktúrát, ahogyan azt Magyarországon szeretnénk (pl. megmarad a belügyminisztériumi irányítás, a nagylétszámú levéltári igazgatóság stb.). A szlovén előadó, Vladimír Zumer szerint területükön a levéltárosokat négy fő probléma foglalkoztatja: — Jugoszlávia szétbomlása, a Szlovéniára vonatkozó iratok helyzete, — a volt kommunista párt és a tömegszervezetek iratainak megnyugtató elhelyezése és kezelése, — az állami vállalatok felszámolásából és a privatizációból adódó problémák, — az önkormányzatok levéltárainak kérdése. E problémákat mind az új törvénnyel kívánják valamilyen irányban rendezni. Ezen túlmenően az előadó foglalkozott a nem állami levéltári terület, mindenekelőtt az egyházi levéltárak helyzetével, azok „biztonsági" okokból elvitt iratainak (pl. az anyakönyveknek) mielőbbi visszaadásával. Zumer előadásával kapcsolatban a legnagyobb vitát a harmadik témakör — a volt központi levéltárak és az új Nemzeti Levéltárak viszonya váltotta ki. Az egyik álláspontot leginkább az orosz kolléga képviselte. Eszerint az iratokat proveniencia alapján, keletkezési helyükön kell őrizni, a vonatkozó szervnél vagy jogutódjánál, így a központi levéltárak szét nem szedhetők. Szerinte nem volna helyes az iratoknak másolatban történő átadása sem. Ez az anyagot feleslegesen többszörözi, hiszen a fontos dokumentumokból annyi példány fog készülni, ahány új köztársaság van. A másik álláspont szerint, mely főleg a Szlovéniából jött kollégák véleményét tükrözte, a Nemzeti Levéltárak érdekei előbbre valók, mint az erőszakosan 99