Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt. Kecskemét, 1991 / 87–88. o.

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványa. Kecskemét, 1991.144 pag. Iványosi-Szabó Tibor tollából Kecskemét, illetve a Duna-Tisza közének XVII— XIX. századi gazdasági- és társadalomtörténetéről már eddig is számos munka látott napvilágot. A hajdani Pest-Pilis-Solt vármegye és egyben az ország legnagyobb mezővárosának 1848 előtti gazdasági és társadalmi változásait elemző könyv méltó folytatása, illetve összegzése ezeknek az 1976-tól megjelent kiadványoknak. A XIX. század első fele gazdaság- és társadalomtörténeti forrásainak elemzése lehetővé tette annak érzékeltetését, hogy milyen eredményekkel, esetenként félmegoldással járt a reformkor, de támpontot nyújt a szabadságharc gazdasági hátteréhez, társadalmi mozgásához is. A feudális társadalom utolsó évtizedeiben is nemcsak meghatározó, hanem csaknem kizárólagos foglalkozási ág maradt a lakosság számára a mezőgazdaság. Ennek megfelelően a terjedelmet és a részletességet tekintve az ezzel foglalkozó fejezet a legbővebb része a kiadványnak. A csaknem megyényi (150 ezer holdas) területen működő mezőgazdaság vezető ágazatává erre a korszakra a növénytermesztés vált. A meghatározó a kenyérgabona-termesztés volt, de a XIX. század derekáig egyre nagyobb szerepet kapott a takarmánynövények, a burgonya és a kukorica termesztése. A reformkor végén alapított mintagazdaság az igényesebb, korszerűbb gazdálkodás ismertetését és közvetlen támogatását szolgálta. A korábbi vezető gazdasági ágazat, a nagy állattartás a kun puszták elvesztése után visszaesett , de még a XIX. század első felében is ezerszámra őrizték a szarvasmarhákat és a lovakat a gulyákban és a ménesekben. Az igavonó ökrök visszaszorulása a lóvontatás javára — más településekhez hasonlóan —, Kecskeméten is megfigyelhető. A számbelileg nehezen meghatározható, de mindenképpen tízezrekre becsülhető juhászat fontos elemét képezte a vagyonosodásnak, ami így a társadalmi feszültség egyik forrásává vált. Egyéb állatok tartása címén a szerző bemutatja a sertés- és baromfitartást, a halászatot, az orvosi pióca gyűjtést és a selyemhernyó-tenyésztést. „A város lélekszámának erőteljes növekedése, a gazdasági tevékenység fokozatos átrendeződése önmaga is döntően hozzájárult a különféle iparcikkek iránti igény számottevő bővüléséhez" állapítja meg Iványosi-Szabó Tibor a mezőváros reformkori iparáról. Természetesen a meghatározó a feudális gazdasági és jogviszonyokhoz tapadó céhes ipar volt, amely elsősorban a helyi igényeket elégítette ki. A feudális előjogaikhoz ragaszkodó céhes mesterek és a kontárok közti ellentét számos esetben komoly összeütközést robbantott ki a városban, ami elősegítette a céhek bomlását is. A tárgyalt korszakban megjelent — bár érdemi változást még nem okozott — a mezőgazdasági alapanyagok feldolgozása, különösen a malomiparban. Figyelemre méltó volt még az olajos magvak feldolgozása, a szeszipar, a tégla- és cserépégetők, az ecetgyár. Szerző kulturá87